2.fejezet Félreértett helyzet

Hali! Kiteszem a 2. részt remélem tetszik , mert sokat agyaltam rajta :DD! Jó olvasást! *-*

Harry szemszöge:

Reggel félkómába battyogtam le a lépcsőn , és kissé meglepődtem. Ez annak volt köszönhető , hogy totál kiment a fejemből Amily.
- Ö bocs! Elfelejtettem , hogy itt vagy! - kértem elnézést , mikor kissé meglepődve bámultam , a saját ruhámban flangáló csajt.
- Semmi baj! - válaszolt , de ekkor csengettek. - Vársz valakit? - kérdezte Amy , a bejárat felé mutogatva.
- Harry! Nyisd ki én vagyok! - hallatszott kintről egy ismerős hang.
- A fenébe ez Taylor! - mondtam idegesen.
- Mi a baj? Nem akarsz a csajoddal lenni? - kérdezte Amily értetlenkedve.
- De nem úgy , hogy te is itt vagy! - kaptam a fejemhez , és próbáltam kitalálni mitévő legyek.
- Nyugi , nyugi menj fel a szobádba én ezt lerendezem! - rohant Amy az ajtóhoz , mire én a lépcső felé vettem az irányt. Nem mentem fel a szobámba , így minden szót hallottam.:
- Szia! - köszönt Amy kedvesen!
- Öö szia! - hallatszott a válasz. - Asszem rosszkor jöttem , te mit keresel itt?
- Jaj ne! Én nem! Én csak a bejárónő vagyok! Tegnap hatalmas eső volt , és elázott minden cuccom , azért vagyok Harry ruhájába!
- Ó értem! De szerintem neki nem kell bejárónő szóval mehetsz! - adta ki az utamat Taylor és be akart furakodni.
- Ho hó álljon meg! Harry még alszik , és majd ő eldönti , hogy továbbra is igényt tart-e a szolgálataimra. Kérem jöjjön vissza alkalmasabb időpontban!
- Nem akarok nyilvános botrányt ezért elmegyek! De előre szólok , ha így folytatod hamarosan munkanélküli leszel! - válaszolta a barátnőm , majd a hallottak alapján idegesen távozott.
- Ezt ügyesen megoldottad , de nem bánod ha majd a közeljövőben kirúglak? - kérdeztem.
- Nem , de msot még ki kell találnom , hogy jutok haza. Örökké nem maradhatok itt. - állapította meg Amy , mielőtt megcsörrent a telefonja!
- Anya az! - mondta , mielőtt felvette.

Amily szemszöge:

- Szia anya! - szóltam bele a telefonba kissé flegmán.
- Drágám hol a fenébe vagy? - ordított anya a vonal másik végéről , melynek hatására eltartottam a fülemtől a készüléket.
- Ott ahol eddig azt hittem nem fogsz szapulni , de úgy látszik tévedtem!
- Haza kell jönnöd!
- Nem megyek! Az a ház lesz az utolsó ahova beteszem a lábam! - mondtam , és idegesen kinyomtam a telefonom.
- Mért vagy ilyen rosszban a szüleiddel? - ült le mellém Harry a kanapéra.
- Minden akkor kezdődött , amikor az öcsém Matt megszületett. Attól a naptól kezdve csak úgy mint a legtöbb elsőszülött gyerek , le se voltam szarva. A legtöbb srác pedig egy tapló volt velem , és csak kihasználtak engem. Ezért inni meg cigizni kezdtem , de mivel anyáék mással voltak elfoglalva , nem igen szereztek tudomást a dologról. Most már leálltam a rossz szokásokról , és nem járok bandázni. Anyáék viszont azóta is levegőnek néznek!