1.fejezet Nem éppen átlagos nap

Sziasztok meghoztam az első részt. Talán egy kicsit késtem mert a gép ma került haza eddig szerelőnél volt. Most viszont már itthon van :DD tehát úgy gondoltam , kiteszem az első fejezetet! Ezt a részt egy szemszögből írtam , de ez a másodiktól nem így lesz. Jó olvasást!

Amily szemszöge:

-         Amy! Anya üzeni , hogy gyere le reggelizni! – rontott be a szobámba , a 8 éves kisöcsém Matt.

-    - Istenem Maty néha kopoghatnál! – ordítottam a megszeppent tesómra , mivel , hogy éppen öltöztem. 

A kis incidens után hamar felkaptam a kedvenc ruha összeállításom , és lecsörtettem a konyhába.

-    - Kicsim! Gyere ülj le enni! – invitált anyukám az asztalhoz , mire én csak a fejemet ráztam. 

-    - Bocs anyu , de korán be kell érnem a suliba mert…..! – és itt megakadtam. – mert segítek a takarítónak kimosni a focisták mezét. Ezért kell! – jelentettem ki most már határozottabban.

p    - Persze! Charlie a takarítónőtök? – tette csípőre a kezét Matt.

Erre csak annyit tettem , hogy nyelvet nyújtva bemutattam a kissrácnak , majd felkaptam a táskám , és egy jó kis ajtócsapkodás közepette , elviharzottam otthonról. 

Matynek viszont igaza volt. Nem a takarító nő érdekelt , hanem a barátom Charlie.

-    - Szia! – köszöntött az említett személy , már jó messziről integetve.

-    - Szia neked is! – köszöntem vissza egy puszi kíséretében , amikor odaértem hozzá.

-    - Na mit csinálunk ma? A cigim elfogyott. – kérdezte Charlie.

-    - Mondjuk suliba megyünk? Nem azért , de nekem számít az év végi jegyem , és már nincs túl sok időm javítani!

-    - Jó jó igazad van! Amúgy is pikkel rád az igazgató! – nyugodott bele a barátom a dologba , egy hatalmas mosoly kíséretében. 

A suli felé vettük az irányt , ahol aztán elválltunk egymástól.

-     - Jézusom Lily te ilyenkor honnan kerülsz ide? – kérdeztem a barátnőmet , amikor az egyszer csak mögöttem termett.

-     - Nagyon vicces vagy! De igazából már vagy 5 perce itt állok és próbálkozom kideríteni , hogy mi a fenét csinálsz. –  adott nem egészen tömör választ a barátnőm. – Ugye nem cigizel már megint?

-     - Nem és ne is emlékeztess rá mert így is nikotin hiányom van! – kértem meg Lilyt , miközben pénzt dobtam a kávé automatába. 

-     - Na szép és amúgy , mi van Charlieval? Ja képzeld a One Direction megcsinálta a Kiss you klippjét! Annyira cukik!

-     - Mért jó rajongani 5 hólyag után , akik élvezik , hogy több  ezer csaj veszi körül őket. Ennek ellenére barátnőjük van! Micsoda fúúúúúúj! Egyébként Charlie megvan , köszöni szépen! – jelentettem ki , majd a fizikaterem felé vettem az irányt.

Az óra kezdetét vette , és a tanár belekezdett a szokásos mondókájába. 

-     - Nos fiatalok holnap témazáró dolgozatot írunk! Megkérek mindenkit , főleg azt aki szeretne javítani – fordult felém a tanár , aki egyébként sem csípett engem - , hogy alaposan és gondosan készüljetek fel! 

-     - Khm tanár úr ! – jelentkeztem , és ebből Mr. Megregor egyből tudta , hogy nem tetszik valami. – holnap ez lesz a 4. tantárgy amiből TZ-t írunk!

-     - Akkor semmi gond! Négy a megengedett egy nap!

-     - Na ne már ezt most komolyan gondolta? Nem robotok vagyunk , hanem emberek!

-     - Amily megkérlek , hogy fogd be a szád! – kérlelt idegesen Mr. Megregor.

-     - Komolyan olyan köcsög lesz , hogy tudván holnap 7. órában már 3 dogán vagyunk túl , mégis megíratja velünk?

-     - Amily nem mondom még egyszer! – figyelmeztetett a tanár.

Erre fölálltam a padra és torkom szakadtából ordítani kezdtem: - Nem írjuk meg! Ha megírjuk mindenki karót kap!

Erre a tömeg lelkesen utánam mondta a hallottakat: - Nem írjuk meg a dogát! Nem írjuk meg a dogát! – üvöltötték.

Mr. Megregor rákvörösen állt a terem közepén , és szóhoz sem jutott. Mikor mégis akkor csak ennyit mondott: - Amily Kate Wenson! Takarodj az igazgatóiba , egy perc és megyek én is! – ordította a fizikatanárom. 

Később aztán ennek örömére anyám is megérkezett , és előadta a szokásos szöveget.

-     - Igazgató úr! Kérem! Ő nem tehet semmiről! Én neveltem ilyenné az én hibám! – magyarázkodott az anyám.

-     - Mrs. Wenson!  - kezdte a dili. – Sajnos az , hogy a lánya képtelen viselkedéséről ki tehet ahhoz semmi közöm. De lépést kell tennem annak érdekében , hogy az iskolában rend legyen! Ezért Miss Wensont fel kell függesztenem! Számos figyelmeztetése van már , de nincs semmi eredménye. Viszont látásra! – fejezte be igazgató bá , majd kitessékelt az igazgatóiból. 

Hazafelé a kocsiban arra számítottam , hogy anyát elkapja az idegroham , de ez nem így történt.

-     - Most remélem boldog vagy! Nem kell egyszerre több dogát írnod egy nap! Sőt egyáltalán nem kell dolgozatot írnod! De mondok valamit! Ha a suliban nem tudsz meglenni , akkor dolgozni fogsz! – mormogta halkan anya , miközben zombiként az utat figyelte.

Nem szóltam semmit , de tudtam , hogy ennek még lesz folytatása. Hazaérve célirányosan a szobámba indultam. Felhívtam Charleit , hogy megosszam vele a történteket. Négyszer is hívtam , de nem jött válasz. Kimásztam az ablakon és 5 perc múlva az ajtajuk előtt termettem. Csengettem. Egy helyes kis pompom lány nyitott ajtót , na meg Charlie.

-     - Öö Amily hát te? – kérdezte a barátom , a tarkóját vakarva.

-     - Nem vetted fel a telefont! De most már tudom mért nem! – szóltam , de a torkomon alig jött ki hang.

Sarkon fordultam , és hazaigyekeztem. Közben Charlie fél pucéron rohant utánam , és nekiállt magyarázkodni.

-     - Ez nem az amire gondolsz! Ő csak egy barátom! – kezdte , de mikor már erősen idegesített elkiáltottam magam: - Segítsenek! Ez az ember molesztálni próbál! Kérem segítsenek! – ordítottam mire Charlie elhúzta a csíkot.
      Visszamásztam a szobámba , és hallgattam , ahogy a szüleim a napi eseményekről tárgyalnak. Egyszer csak apám hangjára lettem figyelmes: - Amily azonnal gyere le! 

-     - Itt vagyok! – szóltam , mikor leértem a nappaliba.

-     - Amíg nem találsz rendes munkát ami nekünk is a javunkra válik , addig szobafogságban leszel! – hangzott apám mély , komor hangja.

-     - Nem azért leszek szobafogságban , hogy megtanuljam a leckét , hanem , hogy látnotok se kelljen ugye? Tulajdonképp szerintem még kapóra is jött nektek az egész! Hát elintéztétek! Pátyolgassátok állandóan a kisfiatokat úgy is nehéz élete van 8 évesen! – mutattam az öcsémre , majd kirohantam a házból. 

Nem tudtam hova megyek , csak mentem előre. Közben hatalmas nyár zuhé kerekedett a fejem felett. Nem örültem neki , de legalább aki velem szembe jött az nem látta , hogy sírtam.  Egy arra járó autóban valaki mégis csak észrevette:

-    -  Öö asszem , neked is rossz napod volt! – szólt ki egy srác a fekete BMW-ből , miután letekerte az     ablakot. 

-    - Te mindenkit kiszúrsz aki nem normális? – kérdeztem idegesen.

-    - Nem , de te egész különös eset vagy! Merre mész?

-    - Minél messzebb az otthonomtól! Sőt még annál is messzebb! – jelentettem ki.

-    - Elvihetlek ha akarod! A lakásom a város másik felén van!

-    - Ha ismernél nem vállalnád be!

-    - De nem ismerlek! Egyébként nem is foglak ha nem szállsz be! – mondta , majd hosszas habozás után bepattantam az anyósülésre. 

-    - És mi okod volt rá , hogy elgyere hazulról ?

-    - Felfüggesztettek , megcsalt a barátom a szüleim és az öcsém piszkálnak! – soroltam.

-    - Az szép!

-    - Ja! De egyébként még be sem mutatkoztam! Amily Wenson vagyok , szólíts Amynek!

-    - Öö oké szia Amy! – nyújtott nekem kezet a srác.

-    - Te mért nem mutatkozol be? Ciki a neved vagy mi?

-    - Ja nem nem csak …..! Elmondom ha nem sikítasz!

-    - Oké.

-    - Harry Styles vagyok!

-    - Hogy mi? Az 1D-s Harry? – kérdeztem , majd az ölembe hajtottam a fejem. – Pedig azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet! – nevettem el magam , pedig sírni tudtam volna.

-    - Most mi van?

-    - Meg van a véleményem a One Directionről. – jelentettem ki , még mindig lehajtott fejjel.

-    - És mi?

-    - Inkább nem mondok semmit! Szerintem kicsit megjátszott amit csináltok! A számaitok nem rosszak , de azért nem kéne meghalni a nagy többségnek értetek.

-    - Remek hát ezt megkaptam!

-    - De a külsőtökkel azért nincs olyan nagy gond!

-    - Hogy hogy olyan nagy gond? Mi a baj a kültakarómmal?

-    - Öö konkrétumot most nem tudok mondani. De mind1.

-    - Te viszont egy kicsit magadnak való és flegma vagy!

-    - Ez van! – vetettem véget a beszélgetésnek.

Fél óra utazás után , egy hatalmas háznál álltunk meg. Harry csak kiszállt a kocsiból , és a bejárat felé indult.

-    - Na mi van most itt akarsz hagyni azok után , hogy elfurikáztál idáig?

-    - Hát azok után amit mondtál nem is tudom beengedjelek e!

-    - Figyelj nem szerethet mindenki titeket! Amúgy is szar napom volt!

-    - Hány éves vagy?

-    - 18 leszek márciusban!

-    - Szóval még 17 vagy! Na gyere , de aztán egy rossz szót ne halljak! – intett Harry ”nagylelkűen”.

A lakás hatalmas volt. Szerintem nem is lakás volt! Nem is ház hanem palota.

-    - Adok valami száraz ruhát! Gondolom nem szeretnél vizes cuccban aludni!

-    - Nem , köszi!

-    - Gyere! – mondta , majd követtem.

-    Az emeleten volt Harry szobája. A ruhák összedobálva , az ágya széttúrva , és felfigyeltem egy portréra , ami Taylor Swiftet ábrázolta.

-    - Milyen szép barátnőd van! – állapítottam meg , miközben Harry a fiókjában matatott.

-    - Tessék! – vágott hozzám egy hatalmas pólót , meg egy alsógatyát. Furcsálltam , de nem szóltam semmit.

-    - Komolyan alsógatya? Úgy , hogy előtte rajtad volt? – mondtam , mikor már megbizonyosodtam róla , hogy komolyan gondolta a dolgot. Erre ő csak vállat vont.

-    - Akkor hol öltözhetek át? – kérdeztem , mielőtt megfordult volna.

-    - Akárhol! Ha akarod elfordulok! – ajánlotta fel. – De ha ez nem jó , akkor menj a fürdőbe! – mondta , miután észrevette , hogy OMG arcot vágva a földet bámulom

Ez az ötlet már jobban tetszett , ezért elvonultam a pólóval és az alsóval.

-    - Hát jobban nézel ki benne mint én! – állapította meg , amint kiléptem a tágas , luxus fürdőszobából.

-    - Ebben ne legyél olyan biztos! – böktem oda , majd kiteregettem a vizes ruhámat.

-    - Szóval kicsaptak a suliból mi?

-    - Neked könnyű! Annak mindig könnyebb aki híres , és szeretik az emberek! Engem egy két személy kivételével mindenki utál! Még a szüleim és az öcsém is!

-    - Nem lehet , hogy ezt csak beképzeled magadnak?

-    - Az ember megérzi , ha rossz helyen van. Fura , de most nincs ilyen érzésem , pedig ez volt az utolsó hely ahova jönni akartam valaha is.

-    - Hát akkor most kellemesen csalódtál! Öö nekem porzik a vesém  , te nem kérsz valami kaját? – kérdezte Harry a szobaajtó felé mutatva. 

-    - Az attól függ mit! – válaszoltam , majd felpattantam a földről , és követtem Harryt a konyhába. 

-    - Nincs valami sok kaja! Nem tudom mit együnk! 

Benéztem a hűtőbe és kiszedtem belőle mindent amit találtam. Aztán tüzetesen megvizsgáltam a mélyhűtőt és a kamrát is.

-    - Nos édeset szeretnél , vagy valami fűszereset? – kérdeztem , miközben kipakoltam mindenhonnan. 

-    - Nem is tudom mindkettőt! 

-    - Remek választás! Akkor összedobok egy pizzát , meg valami fagyis fini dolgot! – javasoltam , majd mikor láttam Harry arcán a beleegyezést  , nekiláttam a munkálatoknak. 

A pizzára rádobtam mindent , ami a hűtőben és a kamrában fellelhető volt , reménykedtem abban , hogy Harrynek nem gyenge a gyomra. Beraktam a sütőbe , majd a mélyhűtőben gubbasztó fagylaltokat egymás hegyére hátára halmoztam , míg egy nagy kelyhet nem hoztam létre. Az összes cukor , csoki , karamell rákerült , ami Harry ”palotájának” konyhájában éppen akadt. Kaja után megágyaztam magamnak a nappaliban.

-    - Te mit csinálsz? – kérdezte a ház ura , kissé furcsán meredve rám.

-    - Hát megcsinálom a helyemet! – válaszoltam mintha ez teljesen egyértelmű lett volna.

Rám hagyta a dolgot , és felment a szobájába. Pár perc múlva már húztam is a lóbőrt.