19.fejezet Egy nap a cellák mögött

Heló emberkék! Meghoztam a 19. fejezetet , és még nem is késtem olyan sokat :). Remélem tetszeni fog , de nem csak jó komikat fogadok , bárki elmondhatja a véleményét :DD! Jó olvasást mindenkinek! *-* 

Zayn szemszöge:

A little mix két nappal a megérkezésünk után fejezte be európai turnéját , aminek nagyon örültem. Perrie megérkezése után nem akartam mással lenni , csak vele. Nem érdekeltek a srácok és senki más , ezért kikapcsoltam a mobilom , és a vezetékes telefont is inaktívvá tettem. 

- Mi szükség van erre édesem? - kérdezte Perrie , amikor az ajtót is bezártam.

- Teszek róla , hogy a hétvégét csak kettesben töltsük. Hívhat Paul , Louis vagy anyukám , most ebben a két napban nem számít más csak te! - túrtam bele a barátnőm lila hajába. 

- Ó hiányoztál! - ölelt át Perrie , majd leültünk a kanapéra , és bekapcsoltuk a Tv-t. Ekkor csengettek. 

- A csengőt is kiköthetted volna! - nevetett fel Perrie. 

- A fenébe ki lehet az? - kérdeztem , majd ajtót nyitottam. 

- Cső Lou! Mi a gond? - kérdeztem a bejárat előtt álló Louist.

- Mi van ember nekem ide szabad bejárásom van! Egyébként nem tudjátok mi van Harryékkel? Már két napja nem is láttuk őket! Remélem nem történt semmi baj. 

- Á biztos ők is begubóztak , és huncutkodnak! - vontam vállat , melyre Lou is rábólintott.

Louis távozása után épp bezárni készültem a bejárati ajtót , amikor megjelent Taylor. Láttam Louison , hogy érdekli miért jött , ezért mindkettőjüket betessékeltem a házba. 

- Szóval Zayn! - köszörülte meg a torkát Tay. - Mivel én lakom a legközelebb Harryékhez , ezért engem kért meg , hogy átadjak egy üzenetet. Niallékkel együtt Európába repültek , hogy kipihenjék a turné fáradalmait. Szeretnék ha a következő pár hétben nem keresnétek őket.

- Ez fura! Mért nem hívtak fel , ha ezt közölni akarták velünk? - méltatlankodott Lou.

- Én nem tudom! Csak azt tudom , hogy ennyit kértek! Tegyetek eleget ennek! - veregette meg Taylor a vállamat , majd peckesen távozott.

Összenéztünk Louissal , majd vállat vonva kikísértem , hogy végre békében tölthessem a megérdemelt pihenést.

Eközben a börtönben:

Harry szemszöge:

- Kész vége itt fogunk megrohadni ebben a koszos , büdös börtön cellában. Nem szép halál pont nekem! - ütögette fejét a falba Amy. 

- Ne már srácok! Louisék biztos értünk jönnek! Csak percek vagy órák öööm esetleg napok kérdése! - próbált minket lenyugtatni Lily. 

- Hiába Lily! NEM TUDNAK RÓLUNK! - mondtam , miközben hanyatt feküdtem a padlón , és alkarommal eltakartam a szemem , hogy a neon ne süsse ki. 

- De hát nem lehet őket elérni valahogy? - kérdezte Niall. 

- Hé! Telefonálni szeretnénk! - szólt ki Lily , az őrnek!

- Háháhá! Én is sok mindent szeretnék , de mégsem úgy van ahogy én akarom. 

- Kérem! Csak egyetlen hívást! - könyörgött Niall , térden állva. 

- Na jó! Az egyik nyámnyila barom közületek kijöhet a telefonhoz! De csak egyetlen egy hívás , és nem több! - ismertette a feltételeket az őr , amíg kinyitotta a cella ajtaját. 

Én mentem a telefonhoz , mert egyedül én tudtam egyetlen egy számot fejből , és az Zayn mobilja volt. Üzenet rögzítőre volt állítva. 

- Szia Zayn Harry vagyok! Amint meghallgattad az üzenetet , azonnal gyertek értünk a londoni rendőr főkapitányságra , mert félreértés történt , és lecsuktak minket! Siessetek kérlek! - mondtam és letettem.

Az őr visszakísért a cellába , és vártuk a semmit. Ekkor eszembe jutottak Taylor szavai. Mi van , ha például ide küldi a paparazzikat , csak , hogy keresztbe tegyen nekem. Képes lenne rá. 

- Tényleg nem jutunk ki innen ugye? - kérdezte Lily. 

- Basszus! Mért nem az ügyvédet hívtuk! - kapta fel a fejét Niall. 

- Hát igen! Mért nem az ügyvédet hívtuk? - fordult felém Amy , nyomatékosítva az előző mondatot.
Nagyon ijesztő volt , mert nagyra nyitotta szemeit , kitágította az orrlyukait , és torzonborz haját , majdnem a szemembe csapta.
- Jó bocsánat nem gondolkodtam előre! Egyébként neki sem tudom a számát! - hárítottam , rám akaszkodott barátnőmet.
- Gyerekek ne veszekedjetek! - kiáltotta Lily , aki egyébként sem híve az erőszaknak.
Amy is odafeküdt mellém , és a fejét fogta.

Amily szemszöge:

Nem tudtam felfogni , ami velem történt. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna , hogy az öcsém becsülete miatt fogok sittre kerülni , a barátommal , a legjobb barátnőmmel , és az ő barátjával. De legalább itt volt nekem Harry. Csak feküdtem mellette a koszos padlón , és bámultam a plafont. Most éreztem igazán , mennyire szeretem. A szeretet akkor nyilvánul meg igazán , ha az a bizonyos követ téged a börtönbe is. 

- Ebéd idő! - szólított minket , egy idős komor bácsi , mély hangon.
- Kaja végre kaja! - sóhajtott fel Niall , majd a cellaajtóhoz rohant , hogy átvegye az ételt.
- No lám csak nem az a híres banda? - csodálkozott ránk a bácsika , amikor feltette a szemüvegét.
- Legalább is egy része! - tette hozzá Harry , még mindig a földön feküdve.
- Hogyan süllyedtetek idáig? - kérdezte az ételhordó , de ekkor az őr közbevágott.
- Hé Albert! A rabokkal nincs beszélgetés! És egyébként azt kapták , amit megérdemeltek!
- Megmondtuk , hogy egy kislánytól szedtük a cuccot , és azért vettük el tőle , hogy ne legyen nála! - erősködött Lily.
- Persze , egy kislánytól! És ő honnan szedte?
- A hetedikes kis srácoktól!
- Jó vicc! Kisgyerekeket akartok bemocskolni ezzel? Nem szép dolog , de ha rokonszenvesek lesztek a bírónak , megússzátok 1-2 évvel.
- Mi az , hogy 1-2 év? Nem csináltunk semmit! Nem szívtunk belőle , nem adtuk el , és nem tartottuk meg , hanem leadtuk a rendőrségen!
- Amivel elősegítettétek a börtönbe kerüléseteket! Ebben a mocskos világban nincs helye az igazságnak! Az ártatlanokat ítélik el , és a hazugok jutnak pénzhez , és hatalomhoz! - vágott közbe az öreg.
- Hallgass Albert! A többi rab is éhes! - förmedt az őr a bácsira , majd kegyetlenül arrébb lökte.
- Hé ember! Nem látja , hogy menni is alig tud? - pattantam fel Harry mellől.
- Nem érdekel! Jól mondta az öreg! Itt a gyengéknek nincs helye , és az igazság is mellékes! - vont vállat az őr , következett a váltás.
Visszafele jövet Albert oda súgta nekünk.:
- Ti jó gyerekek vagytok , ezért segítek nektek kijutni! Csak mondjátok mit kell tennem!
- Menj el erre a címre , és szólj a barátunknak , hogy itt ragadtunk! - mondtam , majd átnyújtottam egy cetlit , melyre Louisék címe volt felírva.
A bácsi megígérte , hogy szól és így végre kijuthatunk. Megörültünk , hogy végre kihoznak minket. Könnyű szívvel feküdtem vissza a földre. Sajnos nem voltam elég elővigyázatos , ezért megcsúsztam , és lehorzsoltam a fél karom.
- Amy jól vagy? - segített fel Harry.
Ekkor vette észre , hogy vérzik a kezem , és hősieset lekapta magáról a pólóját , hogy bekösse a karom.
- Köszi Harry! - hálálkodtam , miután bekötötte a sebet.
- Neked bármit kicsim! De legközelebb jobban vigyázz.
- Hé fiúk nézzétek! Az új gyerek sztriptizel! - szólt valaki a mellettünk lévő cellából.
- Hé Jack emlékszel mit szoktunk csinálni az ilyen búza gyíkokkal? - hallatszott egy másik hang , az az melletti cellából.
Ekkor egy mély dörmögős és komor hangot hallottunk. Így szólt:
- Csak az után pofázzatok , ha ismeritek a srácot! - mondta a hang , majd az is előlépett , akihez tartozott.
Egy fekete férfi volt. Saccra 230 centi , és legalább 150 kiló. Kopasz  és két karján színesebbnél színesebb tetoválások díszelegtek. Szeme szürke , erősen csillogó. Ajkai teltek , de nem túl nagyok. Kigyúrt felsőtestén
fehér izomtrikó feszítette. Nadrágja mint minden börtöntölteléknek , virító narancs sárga volt.
- De Főnök! Én csak arra gondoltam , ha már úgy is itt fogunk rohadni egy életen keresztül , gondoltam játszadozhatnánk egy kicsit! - húzódott hátrébb a tag , aki az előbb gúnyos szavakat intézett Harry felé.
- Hé parasztok! Lehet kimenni a levegőre! De aztán csak óvatosan a kölyökkel! Nehogy az első napján a kórházi ágyon végezze! - figyelmeztetett az újonnan érkezett őr , majd kinyitotta a cellák ajtaját.
Kimentünk egy hatalmas szögesdróttal bekerített pályára. Ekkor jött oda hozzánk a mély hangú , 2 méteres csávó.
- Jobb lesz ha vigyázol magadra kölyök! Ezek a vérebek nem elégszenek meg a börtön kajával! Bud vagyok! Bud Swat! De itt bent csak Főnöknek hívnak! - nyújtotta Bud hatalmas tenyerét Hazza felé.
- Harry! Harry Styles! - fogott vele kezet Harry. - És köszönöm , hogy a pártomat fogtad ömm Főnök! - válaszolt a barátom határozottan.
- Ne köszönd! Ezek a fiúk csak akkor harapnak , ha rábólintottam. De ha életben akartok maradni itt , meg kell tanulnotok elviselni a fájdalmat. Engem többször is összevertek , és szétvágták a kezem! - mondta Bud , majd egy hatalmas heget mutatott , erőtől duzzadó karján.
- Mért lett Swat a neved? - kérdezte Lily , furcsán közvetlenül.
- Az első mondat amire emlékszem a gyerekkoromból az az , hogy apám az anyámmal üvölt. Azt ordította: " Egyszer úgy is agyonütlek!". Azóta nem láttam a fatert , de valahogy jobb is. - magyarázta Főnök.
- Hány éve ülsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Holnap lesz 10 éve. Még feleennyi és szabadulok! Hát ti , hogy sodródtatok el idáig? - kérdezte , majd mivel látta , hogy hosszú lesz a mondandónk , leült egy padra.
Elmeséltük neki az egész sztorit , mire Bud csak ennyit mondott:
- Hát öregem ez nagyon gagyi! - ordította nevetés közben. - Arra nem gondoltatok , hogy ha megtartjátok a füvet akkor most nem lennétek itt?
- Erényem a becsületesség! Lehet , hogy elítéltek , de legalább a lelkiismeretem tiszta! - mondta Hazza.
- Még sokáig beszélgettünk mindenféle dolgokról , amikor valami megszakította a beszélgetést.
Két új srácot hoztak , akik egy két évvel lehettek fiatalabbak nálam. Valami furcsa érzés fogott el , és úgy éreztem jogosan vannak itt.
- Látjátok srácok! Ez a két gyerek akiről beszéltem! Néha nézhetünk tv-t és a hírekben láttam , hogy a napokban egy kisbusz elé löktek egy gyereket! A főparancsnok tegnap mondta , hogy elfogták a két ipsét. - biccentett Bud , fejével a fiúk felé.
- Az nem lehet! - szóltam , majd a két fiúhoz rohantam.
Lerántottam a földre , és elkezdtem pofozgatni. Közben ezek a mondatok hagyták el a számat:
- Meg kapod te féreg! Te drogos paraszt! Kilökni egy védtelen gyereket az útra csak mert elhagyta az árut? Meg is ölhetted volna , de így is rendesen elintézted! Lehet , hogy a kisöcsém örökre béna marad a te csótány képed miatt!
Mikor végeztem az egyik sráccal , rávetettem magam a másikra , aki tátott szájjal nézte , mi történik. Beletérdeltem a férfiasságába , és orrba vágtam. Ekkor egy őr leszaggatott a gyerekről , és visszakísért a többiekhez. Harry , Lily és Niall alig bírták ki röhögés nélkül , Bud viszont tátott szájjal bámult a két srácra , utána meg persze rám.
- Hát ezt ki tanította neked? - kérdezte , miután meg tudott szólalni.
- Az élet! - válaszoltam , majd flegmán leültem Bud mellé.
- Hé Főnök? Játszhatunk a srácokkal? - kérdezte egy rab.
- Ezek után könnyű dolgotok lenne! Hagyjátok meg őket holnapra! - legyintett Bud.
A kis kaland után visszamentünk a cellánkba , ahol elgondolkoztam. Lehet , hogy még is volt értelme börtönbe kerülni , hogy elintézhessem azokat az embereket , akik mérhetetlen fájdalmat okoztak nekem , és a kis Mattnek. Bárhogy is történt , most már tudom , hogy semmi sem történik véletlenül. Rájöttem , hogy a börtön megtanított dolgokra. Elsősorban arra , hogy milyen jó életem van , hisz ezeknek a fiúknak éveket kellett , kell itt tölteniük. A másik amit megfigyeltem , hogy Harry tényleg , igazán szeret , és én is határtalanul. Kitart mellettem még akkor is , amikor elítélnek valami baromság miatt. Forever love Harry! <3 

18.fejezet Máris itthon

Hali mukik!!! Akkor ezek szerint hosszabb részt akartok hát akkor itt van :DD. Lehet , hogy nem raktam ki egyből , de ez biztos , hogy hosszabb mint az előző ;)! Köszi a komikat , jó olvasást mindenkinek! *-*

Louis szemszöge:

Az Amerikai turné során számtalan helyen koncerteztünk , és nagyon jól éreztük magunkat. Voltunk Californiában , Nevadában Washingtonban , Montanaban , Iowán , és New York-ban is megfordultunk. 

Felmentünk a szabadság szobor legtetejére , és onnan néztük az éjszakai várost. Remekül éreztük magunkat , de sokkal jobb lett volna , ha Eleanorék is velünk vannak. Habár minden nap beszéltünk , akkor sem volt az igazi. Ezért is örültem , amikor Paul kijelentette , hogy ez az utolsó hely , ahol koncerteznünk kell. Megtiszteltetés volt New York-ban lezárni , életünk , e fontos fejezetét , de hatalmas kő esett le a szívemről , amikor a Londonba tartó repülőgép , Brit földre érkezett. Leszálltam a légijárműről , és beleszagoltam a friss , párás , Londoni levegőbe. Nem sok időm volt nosztalgiázni , hiszen pár pillanattal később El ugrott a nyakamba. 

- Eleanor! Drágám! Csak , hogy itt vagy! - öleltem át szorosan. 

Egyből helyreállt a közérzetem , amint megéreztem El lágy , tiszta illatát , és beletúrhattam selymes , göndör hajába. Ezután csatlakoztunk a többiekhez , és taxiba ültünk. Mindenki a saját lakására fuvaroztatta magát , kivéve engem és Elt. Mi a közös házhoz mentünk. 

- Annyira örülök , hogy itthon vagyok! - néztem körbe , hatalmas házunkban. 

- Édesem kérsz répát? - kérdezte a barátnőm , majd mielőtt válaszolni tudtam volna , egy nagy tálca sárga csodát rakott elém. 

- Ezt kérdezned se kellett volna! - válaszoltam , miután répákat tömködtem a számba. 

Miután könyörtelenül végeztem a zöldségekkel , így szóltam Elhez.:

- Hoztam á neked szuvenírt! - húzódtam közelebb Eleanorhoz. 

- Júj! Kíváncsian várom! - mondta , mire felfutottam a bőröndömhöz , melynek felső rekeszéből egy pólót , egy gatyát , és egy cipőt húztam elő.:

- Ó Louis! Köszönöm! Te vagy az én kis egómanóm! - ölelt át Eleanor hálásan. 

- Tudom baby , tudom! 

Amily szemszöge:

- Hazatérve Amerikából úgy véltem , ez épp elég volt egy napra. Tévedtem. Leültem a Tv elé , hogy megnézzem mi történt ezalatt az egy hónap alatt. Szerencsémre pont a hírek ment , de amiről szó benne , az már kevésbé volt számomra előnyös. 
- És most főbb híreink következnek! Baleset történt a Golden streeten , egy kisfiút gázolt el egy kisbusz. A jármű sofőrje , és még pár szemtanú állítja , hogy a kisfiút két vele lévő másik gyerek lökte a gépjármű elé , akik ezek után elrohantak a helyszínről. " A két gyerek láthatóan idősebb volt az áldozatnál. Szembe jöttek velem az utcán , és beszélgettek. Amikor elkerültük egymást , azt hittem minden rendben lesz , de pár pillanattal később éles fékcsikorgást , és egy csattanást hallottam a hátam mögül. Megfordultam , és szegény szerencsétlen kisfiú , a kisbusz előtt hevert. A két gyereket ekkor láttam elloholni a sarkon." - számolt be egy szemtanú. A kis Matt Whensont a londoni kórház , intenzív osztályán kezelik. 

Nem hittem a fülemnek. Fogalmam sem volt mit tegyek , ezért megfordultam. Harry tátott szájjal állt mögöttem , és még mindig a sokk hatása alatt ennyit tudott kinyögni: -A-A-Amily! 

- Harry mégis mi a jó fenét csináljak? Be kell mennünk hozzá. Nem hagyhatom magára  a kisöcsémet! - pattantam fel , és húztam Harryt magam után. A barátom nem volt olyan állapotban , hogy vezetni tudjon , ami furcsa volt , mert nem az ő öccsét érte baleset. A megengedett sebesség kétszeresével repesztettem végig a városon. Teljesen magamon kívül voltam , és csak arra tudtam gondolni , hogy ott kell lennem Maty mellett. Leparkoltam az első helyre amit kiszúrtam , és magam után rángatva a még mindig lassú felfogású Harryt , a kórház portájára rohantam.
- Kisasszony kérem! Meg tudná mondani hol van Matt Whenson? - kérdeztem lihegve.
- A 3. emeleten , most tolják ki az intenzívről! - tájékoztatott a portásnő , unott fapofával.
Lépcsőn rohantam fel a 3.-ra , ahol kifaggattam az első arra járó ápolónőt , a testvérem hollétéről. Végül beléptem abba a kórterembe , ahol az öcsém feküdt , és akaratlanul is elbőgtem magam. Határtalan gyűlöletet éreztem az iránt a két srác iránt , akik ilyen helyzetbe sodorták édestestvéremet.
- Matt? - kérdeztem halkan , mire pici feje , egy minimálisat fordult az ajtó felé.
- Amy? - kérdezte a meggyötört kisöcsém , elfojtott vékonyka hangon.
- Igen én vagyok! És eljött Harry bácsi is! - szóltam kedvesen , amit nem sűrven intéztem Matyhez az utóbbi években.
Közelebb mentem a kis kórházi ágyához , és leültem egy székre. Ekkor láttam , hogy egy csúnya lila monokli
terítette be jobb szeme környékét. Egyből gondoltam , hogy ezt nem a kisbusz okozta. Ezen kívül A bal keze és lába el volt törve , és kisebb zúzódások , horzsolások is akadtak a testén. Már épp szólásra nyitottam volna a számat , amikor az ajtóban megláttam anyát.
- Amily? - kérdezte , mivel hogy ő is meglepődött.
- Anya! - álltam fel , és biccentettem egyet a fejemmel.
- Milyen súlyos az állapota? - érdeklődtem anyutól aggódva.
- A bal keze és lába eltört , és egy két bordája. Ezen kívül a belső szervei kicsit arrébb mozdultak , de azt már megoperálták.
- Fel fog épülni?
- Valószínűleg , de az orvosok még nem tudják biztosan , hogy nem lesz e béna , a beavatkozás után.
- Jézusom! És tudod már melyik két hülye gyerek tette ezt vele? - álltam fel felháborodva.
- Nem , de a rendőrség nyomoz az ügyben.- válaszolt teljes nyugodtsággal , amire meglepődtem.
- Nem is érdekel kik művelték ezt a fiaddal? - kezdtem vele ordítani , de Harry lenyugtatott.
- Ne izgasd fel Mattet így is elég baja van! - súgta a fülembe , majd visszaültetett a székre.
- Nem tudok mit tenni! - sütötte le a szemét anyu.
Nem bírtam tovább kifakadtam , ezért jobbnak láttam , ha kimegyek a folyosóra. Harry  követett. Csak támasztottam a fejemmel a vállát , és zokogtam. Szorosan átölelt , és próbált megnyugtatni. Elhatároztam , hogy ha törik , ha szakad megkeresem azokat a srácokat. Hazaérve egyből kutatni kezdtem.

Lily szemszöge:

- Lily! - kiabált fel Niall az emeletre , mert én épp a fürdőben tartózkodtam. 

- Mi van? - kérdeztem vissza , majd magamra tekertem egy törcsit , és lerohantam Niallhez. 

- Harry hívott! Beszélni akar veled! - nyújtotta át nekem a telefonját.

- Cső Harry! - üdvözöltem ifjú barátunkat. 

- Ott laksz? - kérdezett vissza Hazza. 

- Nem , de ez jó volt! Na nyögd ki mi a gond! - sürgettem Haroldot. 

- Na szóval! Hazatérve nyugodt békés légkörünkbe , Amy bekapcsolta a tv-t , és tudomást szerzett róla , hogy az öccsét tegnap elütötte egy kisbusz , és most azt a két jómadarat keresi , akik kilökték az útra Mattet.

- Jézusom ez szörnyű! És rendbe fog jönni? - kérdeztem.

- Nem tudni , lehet egy kicsit béna lesz a bal oldalára , de ez most mellékes! Gyertek át gyorsan kérlek! Amy megszállottan kutat , és félek , hogy ha nem találja meg azt a két gyereket akkor összeroppan. Nem tudom leállítani , de te a legjobb barátnője vagy vagy mi , és talán le tudod állítani! - regélte Harry.

- Máris indulok! - jelentettem ki , majd lecsaptam a telefont. 

Felrohantam a szobába , hogy felöltözzek , de fél úton Niall elkapott. 

- Mi történt Lily? - kérdezte , amikor felé fordultam. 

- Hosszú , de ha velem jössz , megtudod! - nyugtáztam a dolgot , majd véglegesen a szobába mentem. 

Felöltöztem , és a kocsihoz siettem. Niall már a volánnál ült , és arra várt , hogy elkészüljek. Harryék házához hajtottunk , és mikor beléptünk , egyből megvilágosodtam afelől , hogy Harry nem hiába aggódott. 

A padlót vastagon beborította egy nagy halom papír és újság , melyeken gyerekek képeit véltem felfedezni.
Amy a laptopjába mélyedve Matt iskolájának hollapján kutatott gyanús kinézetű gyerekek után. Harry göndör haját tépte , és a fejét verte a falba.
- Ó csak , hogy végre megjöttetek! Megkérdeztem Amyt nem kér - e egy teát. Nem szólt semmit! Aztán meg kérdeztem tőle , hogy szere-e engem. Erre azt mondta , hogy igyam anélkül! - ecsetelte kétségbeesetten.
Amig Niall próbálta lenyugtatni Harryt , addig én Amyhez vonultam.
- Ó szia Lily észre se vettelek! - köszönt nekem , miközben a képernyőt pásztázta.
- Szia neked is! Mit csinálsz?
- Kutatom a két fenegyereket!
- Honnan tudod , hogy tudok az egész balesetről?
- Ez a pityogó úgy is elpofázta. - biccentett Harry felé.
- Amy! Ezt nem csinálhatod! Tönkre teszed magadat , és a szeretteidet sem hagyod nyugodni!
- Igazad van! - sütötte le szemeit a barátnőm , majd odament a még mindig klinikai állapotban lévő Harryhez , és megölelte.
Mikor már lehűtöttük a kedélyeket Amily hirtelen felpattant.
- Eszembe jutott valami! Gyerünk az iskolába! - kiáltotta , majd beült az autóba.
Mi is követtük , majd az iskolába hajtottunk , ahol javában ment a tanítás. Kicsengetéskor Amy megrohamozta Matt osztálytársait. Senki sem tudott semmit , kivéve egyetlen egy kislányt.
- Szia te Matt nővére vagy? - érdeklődött egy göndör , kék szemű kislány.
- Igen én vagyok! Tudod mi történt a testvéremmel? - hajolt közelebb Amy.
- Tudom! És tudom miért! - jelentette ki a kislány határozottan , majd halkan odasúgta Amily fülébe: - De itt nem beszélhetek , csak suli után!
- Mikor lesz vége a tanításnak?
- 4 - kor gyertek a Hyde park keleti szárnyába , a kis tóhoz! - adott egyértelmű utasítást a kiscsaj.
Megegyeztünk vele , majd hazahajtottunk. Hamar elment ez a kis idő , ezért elindultunk a Hyde parkba. A kislány ott várt ránk , de furcsálltuk , hogy egyedül jött.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Heló nektek! Mielőtt belekezdenék a mondandómba kérhetek valamit? - kérdezte bociszemekkel.
Nem mondhattunk neki nemet.
- Egy aláírást Harrytől és Nialltől a pocimra! - jelentette ki határozottan , mire felnevettünk.
- Hát persze! - húzott elő Harry egy tollat , és mind a ketten aláírták a kislány pocakját.
- Helyes , de most térjünk a lényegre! - dörzsölte tenyerét a kislány elégedetten.
- Először is megtudhatnánk , hogy hívnak? - érdeklődtem.
- A nevem Robin! De szólítsatok Curly-nek! - nyújtotta jobb kezét Robin.
Mi is bemutatkoztunk , majd Curly elmesélte miért lett Matt ilyen brutális baleset áldozata.
- Az egész azzal kezdődött , hogy Matt mostanában nagyon szomorú volt. Érdekelt , hogy mi van vele , hisz a barátnője vagyok már egy ideje. Azt mondta bántja , hogy a szülei állandóan veszekednek , és az apukája alig jár haza , így az anyja nem tudja egy fizetésből eltartani őket. Gondoljatok bele , hogy már 8 évesen ilyen gondok nyomják az ember vállát! - mondta Curly a fejét fogva. - Aztán egy hét múlva láttam , hogy beszélget a hetedikesekkel. Odamentem hozzá , hogy megkérdezzem mire jó ez , de ő simán lerázott. Láttam , hogy az egyik srác szekrényéből egy műanyag zacskót vett elő tele cukorral. Nem tudtam mire kell nekik , és nem is érdekelt. Matynek adták , és éreztem , hogy cselekednem kell. Mikor Matt wc-n volt kicsempésztem a táskájából a cukrot és nem cukor íze volt. Tulajdonképp nem is volt semmi íze. Azóta a hetedikesek rajta keresték a furcsa ízű cukrot , de nem mondhattam el neki , hogy nálam van. De túl messzire mentek amikor megütötték érte Mattet.
- Ezért van monoklia! - szólt közbe Amy , majd hagyta , hogy Robin folytassa.
- Oda akartam adni a két gyereknek azt  fehér izét , hogy hagyják békén őt , de későn értem oda. Maty már az úton feküdt. - fejezte be Curly , és egy könnycsepp gördült ki a szeméből. - Elhoztam a zacskót amiben a különös fehér dolog van , hátha ti tudjátok mi az! - mondta , majd egy zacskót nyújtott át nekünk. Amy vette el , és megkóstolta.
- Ez kokó! Te úr isten! Atya úr isten! - kapott a fejéhez Amily.
- Mi az a kokó? - kérdezte Robin.
- Majd megtudod ha nagyobb leszel , de remélem fogyasztani nem fogod! - válaszolt Harry.
- Köszönjük , hogy szóltál és azt is , hogy nem adtad oda senkinek! De ha máskor ilyet látsz a nagyoknál , szólj valamelyik tanárodnak! - figyelmeztettük Curlyt , majd elváltunk.
A kocsiban ülve eldöntöttük , hogy ha Matt jobban lesz , szembesítjük a dolgokkal , de addig leadjuk a drogot a rendőrségen. Így is tettünk.

Niall szemszöge:

Nem hittem el , hogy itt ülök a rendőrségen , és készülök leadni egy zacskó drogot. Viszont amikor sorra kerültünk még nagyobb meglepetésben volt részünk. 

- Mi az , hogy őrizetbe vesznek minket? Mért nem tudják elhinni , hogy egy kislánytól vettük el? - kérdezte Harry kétségbeesetten a rendőrparancsnoktól. 

- Figyeljenek! Maguknál drog volt , ami illegális! Nem érdekel honnan szedték , felőlem ki is kukázhatták volna. Egyébként is egy kislánytól! Ugyan már ember! - veregette meg a parancsnok a vállamat , majd bekísért a cellánkba. Harry a a rácson támaszkodva szidta a rendőrséget , Amy a falba ütögette a fejét , Lily fel alá járkált és gondolkozó arccal nézett felfelé , én pedig a lábamat lógatva feküdtem a kényelmetlen fa ágyon. És amikor azt hittük , hogy rosszabb már nem lehet , kiderült , hogy még mindig van lejjebb. 

- Ó hát sziasztok! - köszöntött minket egy ismerős női hang. 

- Taylor! - kiáltott fel Harry. 

- Sziasztok drágáim , hát ti , mit kerestek itt? - kérdezte Tay , a rács másik oldaláról.

- Hát biztos nem téged! - válaszolt Amy , amire akaratlanul is elmosolyodtam. 

- Lehet kiröhögni , de most nem én vagyok szar helyzetben. Egy feltétele van annak , hogy kihozlak titeket! 

- Mi lenne az? - kérdeztem.

- Harry visszajön hozzám! - jelentette ki Taylor , és láttam Harryn a fájdalmat. 

- Soha! Inkább itt dögöljek meg , mint , hogy újra veled legyek Taylor! - mondta elfojtott , de egyben határozott hangon.

- Hát rendben! De akkor puszika! - integetett Taylor hatalmas , kárörvendő mosollyal az arcán.
- A kis ribanc! - huppant le mellém Lily.
- Harry jól vagy? - kérdezte Amy , átölelve Hazzat.
Hosszú éjszaka elé néztünk.

Ez volt a 18. fejezet. Bocs , hogy sokat késtem , de nem volt könnyű kiagyalni mi legyen a vége. Remélem azért jól döntöttem a rész tartalmát illetően , hamarosan megy a kövi ;) *-*

17.fejezet i love Texas

Sziasztok babuk! Köszi a komikat itt a 17. fejezet. Remélem ez is hozza a színvonalat *-*!!!

Harry szemszöge:

- Drágám! Édeském! - keltegetett valaki. 

Kinyitottam a szemem , és egy idősödő nőt láttam magam előtt.
- Egyetlenem! Ideje felkelni! - szólított meg az igen csak ismerős hölgy.
- Elnézést , de maga kicsoda? - kérdeztem kómásan.
- Hogy , hogy ki? Amily vagyok! - szólt a nő , felháborodottan.
Nem tudtam a szememnek higgyek , vagy a fülemnek. Habár a hölgy tényleg hasonlított Amyre , sokkal öregebb volt. Felkeltem , hogy megmosakodjak , és ekkor belenéztem a tükörbe. Majdnem szívrohamot kaptam a látványtól. A tükörben magamat láttam tök öregen. Elordítottam magam , és ekkor hallottam , hogy a hangom jóval mélyebb a kelleténél. A tenyerembe temettem arcomat , és ekkor megláttam az ujjamon egy jegygyűrűt.
- Hol vannak a srácok? Hol van Louis , Niall , Zayn és Liam? - kérdeztem Amy idős énjét.
- Harold! Te nagyon el vagy tévedve. - válaszolt Amy , meglepő nyugodtsággal.
- Nem emlékszel , hogy még 10 évvel ezelőtt autóbaleset érte őket? - simogatta meg a fejem.
Ekkor darabokra szakadt a szívem. Nem tudtam mire vélni a dolgot , hiszen tegnap , még 19 voltam , ma meg már 69. Akaratlanul is elordítottam magam fájdalmamban.
- Neeeeeeeeee!
-Harry! Harry!
- Ha? - kérdeztem , és megint a fiatal barátnőmet láttam magam előtt.
- Minden rendben? Úgy sikoltoztál mint egy 6 éves kislány.
- Á csak egy álom volt! - huppantam vissza a párnára megkönnyebbülten.
- Mit álmodhattál , ami ilyen nevetséges hangokat hozott ki belőled? - kérdezte Amy , nevetve.
- Tök mindegy! Egyébként mért keltettél fel? - érdeklődtem.
- Mert indulni kéne , és mert sikoltoztál , és habár elég sokáig el tudtam volna nézni a rémült kis fejedet , úgy gondoltam nem leszek köcsög? - kérdezte , mintha ez teljesen egyértelmű lett volna.
- Jól van na , még nem vagyok egészen ébren! - indokoltam meg , értelmetlen kérdésemet , majd felöltöztem.
Elindultunk az egyik kedvenc államomba , Texasba. Nagyon vicces volt , amikor a határnál bajuszos , cowboy kalapos fickók fogadtak minket. Sok nevezetességet megnéztünk , mielőtt a szállodába mentünk volna. Hihetetlen , hogy pár száz kilóméterrel arrébb , mennyire más a kultúra , az életmód. 4 óra körül érkeztünk meg a szállásunkra , ahol , kedves , és barátságos emberek fogadtak minket. Elfoglaltuk a szobákat , amik szerintem nem csak nekem jöttek be.












- Kicsim! Ez az ágy pont jó lesz nekünk , ha érted! - kacsintgattam Amyre , mire ő enyhén megpaskolta a pofimat , és ezzel annak jelét adta , hogy ne most perverzkedjek.
Lehuppantam az ágyra , és csak bámultam a plafont. Amily mellém kucorodott , és én átkaroltam.
- Tudtad , hogy reménytelenül szeretlek? - fordultam felé , majd adtam egy puszit a homlokára.
- Hát na ná! - puszilt vissza. - De azért ha használjuk az ágyat , akkor előtte kérjünk egy kulcsot a portástól. - mosolygott Amy.
- Hát az lehet! - válaszoltam , majd egy akkora csókot adtam neki , hogy az ilyenkor szokásos művelet ment végbe. Valaki benyitott.
- Harry nem jössz le a hallba? Ott egy bikalovagló gép , és szeretnénk látni , hogy megy neked , a bikagolás! - rontott be , most éppen Zayn.
Felkaptam az éjjeli szekrényen lévő kalapot , és csatlakoztam Zaynékhez. Kicsit később Lily , és Amy is hozzánk szegődött. Látni akartam , hogy mennyi vér van a csajom pucájában , ezért ezzel a kérdéssel álltam elő neki.:
- Hé Amy! Te úgysem maradsz fent azon a bikán 8 másodpercig! - böktem oda , mint egy igazi cowboy.
- Hát majd meglátom , ha te felülsz! - bökte vissza, játszi könnyedséggel.

Amily szemszöge:

- Láttam Harryn , hogy csak próbára akar tenni , én viszont szerettem volna egy jót röhögni , tehát ultimátumot adtam a barátomnak. "Ha felül , utána én is megteszem". 

- Hát legyen! - mutatott felém , és szúrós szemeket meresztett rám. - Én úgy is fent maradok , mert jó a csípőmozgásom! De , ezt szerintem már tudod! - emelgette szemöldökeit , majd furcsán félreérthető csípőmozgással , elindult a bika felé. 

Már ott gondoltam , hogy ebből baj lesz , amikor csak ötödszörre sikerült felülnie arra a szerencsétlen bikára. Akkor már tudtam is , amikor fordítva kászálódott fel rá. Felkészültem arra , hogy ebből még baj lehet , tehát szóltam a bika üzemeltetőjének , hogy bármit kiabál Harry , a legkisebb fokozatra állítsa. 

- Nyomjad bika birkózzunk meg! - üvöltötte Harry , amire kicsit se lett figyelmes a környező tömeg.  

A bika elindult , és Harry 2 másodpercnél nem is bírta tovább. 

- Á meggyilkolt meggyilkolt! - sikított a barátom , majd felpattant , és ő is röhögött velünk. 

Én következtem. Lekaptam Harry fejéről a kalapot , és a saját fejembe raktam. Pont egy ing volt rajtam , ezért kigomboltam az alsó részét , és összekötöttem. Erre a bárpultnál ülő srácok lelkesen huhogtak , Harry viszont rájuk annál kevésbé. Felhuppantam a bikára , és magabiztosan meg is ültem. Hatalmas taps keretében lendítettem át a lábam , majd leereszkedtem a bikáról. 

- Na most mondd , hogy kinek mozog jól a csípője! - dörgöltem Harry orra alá. 

- Na jó te nyertél , de ezt úgy is tudtuk! - legyintett Hazza. 

Fent a szobában aztán Harold közelebb húzott magához.

- Tudod milyen sexy voltál azon a bikán?

- Hát persze , de azért te se voltál semmi! - kacsintottam , majd közelebb hajoltam hozzá , hogy megcsókolhasson. 

16. fejezet: L. A.-i koncert

Sziasztok mukik! Bocsi , hogy a rész későn érkezett , de mostanában el voltam foglalva valakivel <3!!! Köszi a komit főleg az új olvasómtól , kérésetekre itt a 16. fejezet! Jó olvasást mindenkinek!!! *-*

Lily szemszöge:

Aggódtam Amy miatt. Szerintem Taylor híre hallatára felfordult valami benne. 

- Lily! Kicsim! Gyere mennünk kell! - hallatszott a folyosóról Niall sürgető hangja. 

Kifutottam a folyosóra , és egy puszi és ölelés kíséretében elindultam a szobánk felé. Niall megígérte , hogy elvisz városnéző körútra , még mielőtt elhagyjuk a várost. Londonban ezt városnéző busszal tettük volna , itt viszont taxival megyünk különböző helyekre. Erre az alkalomra ezt a kis cukiságot kaptam magamra:

L.A. nagyon szép , és egy csomó klassz dolgot lehet csinálni ott. Meg tudnám szokni , habár hiányzott az otthoni klíma. Itt az USA-ban szárazabb a levegő , mint oda haza Londonban. Este kábé 11 körül értünk vissza a szállodába. Lezuhanyoztam , és a fogamat is megmostam. Ez kapóra jött , mert utána kellemesebb volt smárolni Niallel. 

- Lily! Tudom , még korai ezt kérni , és nem akarom elsietni a dolgot , de szeretnék valamit mondani neked! - ereszkedett féltérdre a barátom. 

- Jézusom Niall , csak nem?

- Nem! Az esküvő még túl korai lenne! Én csak egy kis szimbólumot szeretnék neked adni , hiszen ha jól tudom , ma van egy hónapja , hogy összejöttünk! - és majdnem két hónapja , hogy megismertelek! - mondta , miközben átnyújtott nekem egy aranyos kis dobozkát.

Kinyitottam , és egy gyönyörű nyaklánc díszelgett benne , ami a nevemet mintázta. 

- Niall! Ez , ez gyönyörű! - kapkodtam levegő után.
- Tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Hogy tetszik - e? Imádom! - borultam a barátom nyakába , és hosszú percekig csak öleltem.
- Akkor jó! - ölelt vissza.
- Meg kell mutatnom a többieknek is! - ugrottam fel , és Amyék szobájába rohantam.
- Gyerekeeeeeek! - rontottam be , a 69-es számú szobába , sajnos épp rosszkor.

Niall szemszöge:

- Hallottam , hogy Lily átrohant Harryékhez , majd hallottam , hogy valaki felsikoltott. Átrohantam a szemben lévő szobába , ahol akaratlanul is elnevettem magam. 

Lily az ajtóban feküdt , és vöröslött a feje a röhögéstől. Annyira nevetett , hogy egy hang nem jött ki belőle. Közben Harry , és Amy fal fehér arccal nézték. Egy lepedőbe voltak bugyolálva. 

- Hé Harry! Még elfáradsz a koncert előtt! - böktem ki , majd én is elnevettem magam. 

Felkapartam  a még mindig földön fetrengő barátnőmet , mire Harry megszólalt. 

- Hé emberek! Nincs itt semmi látnivaló! Szeretnénk felöltözni! - jelentette , ki , majd kipattant az ágyból.

Még szerencse , hogy Lily gyorsan kapcsolt , és elkapta a fejét , így nem látta meg Harry meztelen testét. 

- Nyugi tesó megyek már , csak vegyél fel legalább egy alsó gatyát! - mondtam egész nyugodtan , majd becsuktam Hazza előtt az ajtót. 

- Jól megy egyeseknek! - jelentette ki Lily , még mindig röhögve.
- Hát látod! De nekem készülődnöm kell! - öleltem át Lilyt a szobánkba visszaérve , majd átöltöztem , és indultam a furgonba. Zayn , és Louis már ott vártak , és nemsokkal utánam , a többiek is megérkeztek. Épp indulni készültünk , amikor valaki kopogtatott az ajtón. Elhúztam , és Amy , meg Lily álltak ott , egész raj ruhában.
Amyé:

Lilyé:

- Csak nem azt hittétek , hogy nélkülünk fogtok elmenni? - kérdezte Amy , maj beszálltak mellénk.
- Ejha csajok , de kicsíptétek magatokat! - néztem végig első sorban Lilyn.
- Köszönjük , de az első Amerikai koncertetek ennél egyszerűbb öltözéket el sem tudtunk volna képzelni! - nevetett Lily , aki mellettem ült.
Akaratlanul is , de muszáj volt megcsókolnom. A többiek huhogását teljesen kizárva tapadtam a barátnőmhöz. Jó , hogy a furgonnak volt teteje , mert különben elszálltam volna. Megérkeztünk ,  és a több koncerthez hasonlóan itt is őrjöngő tömeg , vakuvillanás , és rózsatenger fogadott minket. A hatalmas L.A-i arénában több ezer rajongónk üvöltötte valamelyikünk nevét. Csodálatos érzés volt tudni , hogy a barátnőm a színfalak mögül szurkol nekem. Sok számot előadtunk , és vagy 2 órán keresztül nyomattuk. A végén diadalittasan tértünk vissza a furgonba , ahol még aláírtunk pár fényképet , majd bezárt az 1D bazár. Fáradtan dőltem le az ágyba és már aludtam is. Éjfélkor Lily ébresztett fel , egy elég furcsa kéréssel.
- Niall! - keltegetett Lily , a nyakamat puszilgatva.
- Lily? - fordultam fel kómásan.
- Kérdezhetek valamit? - hallatszott ideges hangja.
- Hát persze drágám lökjed! Végül is még csak éjfél van! - hallatszott szarkazmussal teli hangom.
- Na szóval , mióta hazaértünk ezen gondolkoztam! Niall te szeretsz?
- MOST KOMOLYAN , KÉPES VOLTÁL EZÉRT FELKELTENI! -üvöltöttem rá , irónikusan. - Nem úgy értettem! Már hogy ne szeretnélek?
- Bizonyítsd be!
- Lily Carter! Ma ünnepélyesen is megesküszöm , hogy csakis téged szeretlek , és ráadásul mindennél jobban! - ugrottam ki az ágyból , és féltérdre ereszkedtem. - Arra is mérget vehetsz , hogy ha szakítunk , az nem miattam lesz.
- Jaj Niall , most teljesen megnyugodtam! - ölelte át a barátnőm csupasz felsőtestemet , majd visszahúzott az ágyra. - Szeretlek! - mondta határozottan , és sejtelmesen egyszerre , ami nem tudom , hogy jött össze neki. - Én is! De ezt tudtad! - mondtam , majd elnevettem magam , ami megakadályozta , hogy lesmároljam.
Ő is nevetni kezdett , de amikor már 5 perce szakadtunk a semmin meguntam , és megcsókoltam.  Fogalmam sincs , hogy fogok felkelni holnap reggel. 

15.fejezet Nagy hű , hó semmiért

Sziasztok! Lehet . holnap nem tudok kirakni részt , de még nem tom biztosan:/ Köszi a komit , jó olvasást! *-* 

Amily szemszöge:

- Kelj fel te Genius! Ma szétrobbantod a stadiont , és lezúzod a berendezést! - ugráltam az ágyon , hogy Harry felébredjen. 

- Drágám mire gondolsz? Csak nem gondoltad , hogy ott fogunk együtt lenni? - kérdezte a fiúm , kómásan. 

- A koncertre gondoltam te perverz állat! - vágtam fejbe egy párnával , majd leültem Harold ölébe.

- Tényleg! Ma van a koncert! - mondta majd felállt , felkapott , és megpörgetett. 

- Akkor ma se leszel velem ugye? - kérdeztem , és aranyos kutyapofit vágtam. 

- Á dehogy! A koncert 8-kor kezdődik , és 5-re kell menni főpróbára!

- És ma mennek el a lányok! - tettem hozzá , sóhajtozva. 

- Ja hát igen! Készülj rá fel , hogy mostantól a fiúk minket fognak mustrálni! - figyelmeztetett Harry , amire elnevettem magam.
- Engem nem zavar! - jelentettem ki , de ekkor Haroldot hívta Paul , így hát felöltözött , és elindult a hallba.
Egyedül maradtam! Holnap másik városba megyünk , ahol szintén 3 napot fogunk tölteni , így nekiálltam összepakolni mindkettőnk cuccát. Ekkor valaki kopogott az ajtómon.
- Amily? - kérdezte egy ismerős hang!
- Jézusom Dean! - ugrottam a jövevény nyakába.
Dean az uncsitesóm , és itt él Los Angelesben.
- Mizujs hugi? Hallom jársz Harry Stylessel! - ölelt vissza.
- Hát igen!
- Na és , hogy történt?
- Hosszú!
- Anyudékkal mi a helyzet? - kérdezte , mire felsóhajtottam.
Elmeséltem neki az egész históriát , hogy hogyan vesztem össze az ősökkel , hogy kicsaptak , és minden egyebet.
- Ez gáz! Na és mikor indultok?
- Holnap délben! Még nem tudom hová , a fiúk nem igazán avattak be a dologba.
- Na és Lily , hogy van? - érdeklődött , és ekkor megint kopogtak.
- Amy! Ha nem engedsz be , betöröm az ajtót! - ordított , nem kicsit dilinyós barátnőm.
- Mindjárt megtudod! - veregettem meg Dean vállát , és elmentem ajtót nyitni.
- Dean? - kérdezte Lily , az említett személy felé mutatva.
- Mhm! - válaszoltam , és leültettem Kedves barátosnémat , az uncsitesóm mellé.
Dean és Lily régebben jártak , de valahogy mind a ketten félreléptek. Szakításukban , Lily One Direction iránti rajongása is közre játszott.
- Na és , hogy vagy mostanában? - kérdezte Dean , ezzel próbálva oldani a feszültséget.
Ekkor megint csengettek , és már undorral az arcomon mentem ajtót nyitni.
- De nagy itt a forgalom ma! - állapítottam meg , majd kitéptem az ajtót.
- Émily! Hoztam szobaszámlát kifizetésre! Ki ez a fiú?
- Dean , ő itt Dione a szobapincér , aki kimondottan csinosnak tart , és kényszerből randiztam vele , Dione , ő itt Dean az unokatestvérem! Dean , Dione! Dione , Dean! - mutattam be egymásnak a fiúkat , majd  nyitva hagytam az ajtót , és leültem a franciaágyra.
- Émily! Message, allez dans le hall! - mutatott a  lefelé.
- Mindjárt lemegyek! Harry üzent? - kérdeztem a fejemet fogva.
- Non , non! Une dame , Taylor Sfiwt!
- Úr isten! Taylor itt van? Üzenem neki , hogy jöjjön fel ha seggberúgást akar! - ordítottam szegény Dionével , aki erre sarkon fordult , és távozott.
- Mi a bajod Taylorral? - kérdezte Dean.
- Hogy mi a baja? Hogy mi a baja? Te ezt most komolyan kérded? - fordult Dean felé Lily.
- Hagyd Lily! Semmi más , mint , hogy ő volt Harry előző barátnője , és nem akarom , hogy zaklasson! - válaszoltam egyszerűen.
- Többé nem fog szerintem! - húzta fel a szemöldökét Dean , amit őszintén nem értettem.
- Itt vagyok , és légyszi ne rúgj seggbe , nem Harry izgat! - jelent meg Taylor az ajtóban. - Dean te mit keresel itt?
- Mi a........? Ti ismeritek egymást? - vontam kérdőre Deant.
- Amy! Az igazság az , hogy Taylor a barátnőm! - állt fel Dean  , a szófáról.
Ekkor a lábaimat laza érzés fogta el , és önkénytelenül is elengedtem magam. Lily kapott el.
- Öö ennek mi baja? - kérdezte Tay , értetlenül. Ekkor Harry is belépett , és így teljes volt az összkép.
- Mi a büdös fene folyik itt? - kérdezte a szobába belépve.
- Szia Harry! - integetett buzgón Taylor.
- Hazza segíts már! - ordított fel Lily , aki nem bírta tovább tartani a testemet.
- Harry felkapott , és letett az ágyra.

Harry szemszöge:

- Egy kisebb tömeg volt a lakosztályunkban , amikor megérkeztem a próbáról. 

Később minden világossá vált számomra , mert Lily elmagyarázta a dolgokat. Ezek után lefektettem Amyt , aki a történtek hatására szerintem egy kisebb sokkot kapott. Ezután félrehívtam Taylort , hogy beszéljek vele.

- Miféle aljas játékot űzöl velem? 

- Ki én? Hiszen már Deannel járok! - kacsintott Taylor , majd Dean háta mögé bújt. Falták egymást egy ideig , amit nem volt kedvem nézni , de ahogy láttam Lilynek sem. Kiküldtem őket , így hárman maradtunk a szobában. 

- Jobban vagy drágám? - kérdeztem Amyt , és nyomtam egy puszit a homlokára. 

- Jól köszönöm , de nem tudom elhinni. Dean Taylorral. 

- Hát ez engem is meglepett , de van egy olyan érzésem , hogy lesz ennek még folytatása. 

- Lehet , de most aludni akarok! Aludni , aludni , aludni! 

Bocsi ez a rész rövid lett , de nem sok kedvem volt írni. Ígérem a kövi nem lesz ennyire lapos:/ *-*

14. fejezet Rám tukmált randi

Hali mindenki! Köszi a komit  , jön a kövi rész:))! Bocsi , hogy tegnap nem raktam ki , de fél hattól nyolcig bioszt csináltam. Ma viszont PÉNTEK vaaaaaan szval van elég időm :DD. Jó olvasást mindenkinek! *-*

Amy szemszöge:

Reggel sehol sem találtam Harryt. Tudtam , hogy próbára ment a srácokkal , ezért nem is bánkódtam. Fel voltam rá készülve , hogy nem sokat fogom látni ebben az időszakban. Letusoltam , megmostam a hajam , és felkaptam egy lenge nyári cuccot:

Átkopogtam Lily lakosztályába , és meglepetésemre Danielle nyitott ajtót. 

- Ó Amily hát felébredtél? - tessékelt beljebb. 

Odabent aztán ölelkeztem az összes többi lánnyal is , vagyis Perrievel , Ellel , és Lilyvel. Eldöntöttük , hogy csajos napot tartunk , és elmegyünk vásárolni. Így is tettünk , a szálloda előtt fogtunk egy taxit , és egy gyönyörű üzletekkel teli utcába hajtottunk. Nem is üzletek voltak ezek , hanem kész plázák. Itt L.A. - ben kicsit máshogy folynak a dolgok , mint otthon Londonban. De sajnos a paparazzik itt is ugyan olyan rámenősek és durvák mint a szülő városomban , ezért készült egy pár kép rólunk. Hamar távoznunk kellett , nehogy sok kíváncsiskodót vonjunk magunk után. Habár az én nevemet még nem is tudják , látásból ismernek a rajongók. Szerencsére nem vagyok egy feltűnő jelenség , de Perrie lila haját egyből kiszúrják. 

A szállodába visszatérve felpróbáltuk a cuccokat , és készítettünk egy közös képet. Mindenki szerencsétlen pofát vágott , de nem baj. A srácok dél körül érkeztek meg , a hosszú és fárasztó próbáról. 

- Szia szívem , hogy telt a napod? - érdeklődtem , mikor Harry belépett a szobánkba. Válasz helyett ő csak lehuppant a kanapéra , és hátradőlve behunyta a szemeit. Odaültem mellé.

- Drágám! Kikészültem! - nyögdécselt , majd átölelt. 

- Mi lesz veled , ha már az első nap kipurcansz? - simítottam végig az arcán.

- Fogalmam sincs , de már honvágyam van. Viszont legalább te itt vagy! 

- Egyébként nem úgy volt , hogy külön szállóban leszünk? - kaptam el a fejem.

- Lerendeztük Paullal , és a végén ő is belátta , hogy hülyeség a külön élet. Egyébként nemsokára csak ketten lesztek Lilyvel! Nem mondták a többiek?

Kérdőn néztem Harryre. Nem tudtam miről beszél.

- Perrienek Európában lesz turnéja a Little Mixszel , Daninak , Ausztráliában kell táncolnia , Elnek pedig vissza kell mennie tanulni. 

- Ez rettenetes! Hogy bírják ki a srácok ezt a távolságot? Egy csomó ideig nem látni valakit akit szeretsz! - tettem a kezem a szám elé.

- Hát nem is tudom! Vegyünk csak engem és az Anyukámat! - simogatta állát , a barátom.
- De szar! Ebből a szempontból jobb , hogy én nem vagyok jóban az anyámmal! - állapítottam meg , majd felpattantam , és felhívtam a portát , hogy szolgáltassanak valami ehetőt.  A szobaszerviz hamar felért , és én nyitottam ajtót.
- Bonne journée, madame! - köszönt nekem kezet csókolva.
- Wow! Nem tudtam , hogy itt francia a személyzet! - ámultam el.
Átvettem az ennivalót , és becsukni készültem az ajtót , de a szobapincér nem engedte.
- Oh tu es très belle dame! - szónokolt.
- Köszönöm , hogy gyönyörűnek talál , de már van barátom! - válaszoltam , mire a pincér furán nézett. Ekkor esett le , hogy nem tud angolul. - Merci, mais j'ai un copain! - rágtam a szájába , és becsaptam az ajtót , az orra előtt.
- Que le serveur connaître votre place! ( Ez a pincér tudhatná hol a helye)! - zsörtölődött Harry.
- Te beszélsz Franciául? - kérdeztem meglepetten.
- Na és te madame remitens? - kérdezett vissza gúnyosan.
- Hát igen! Sőt még Amerikai angolul is tudok egy parányit.- huppantam le a kanapéra büszkén.
- Hé a végén még kiderül , hogy okos vagy! - karolt át a barátom.
- Az vagyok te gyökér , csak magatartás zavaros! - toltam el a karját.

- Jó na tudod , hogy vicceltem! - ölelt át , majd megcsókolt. - Szeretlek! - súgta a fülembe , majd folytattunk a csókolózást. Arra gondoltam , hogy most befejezhetjük , amit otthon Matt miatt el kellett szalasztanunk , de ez sajnos nem így történt. Mikor már mind a ketten fehérneműben voltunk , Niall rontott be a szobánkba.
- Harryyyyyyyyy! - ordította lihegve.
- Ajjj mi van már? - nézett hátra idegesen Harold.
- Öö upsz bocsi , de ez fontos! - kért elnézést Niall amiért ránk rontott.
- Sose bánkódj emiatt! Ha 5 perc múlva nyitsz be még ennyi se lett volna rajtunk. - mondtam csalódottan , és felkaptam egy pólót meg egy rövid gatyát.
- Na mond Niall mi van? - tért vissza a tárgyhoz Harry.
- Nézz ki az ablakon! - utasította Niall.
Elhúztuk a függönyt , és hatalmas tömeget véltünk felfedezni a szálloda előtt.
- Hogy találtak ránk? - kérdeztem.
Erre Niall és Hazza felém fordultak.
- Most mi van mi csak vásárolni voltunk , és senki se látta , hogy ide jöttünk. - mentegetőztem , majd Niall folytatta.
- Szerintem valaki a szállodából beköpött minket! - huppant le az ágyra.
- Az a francia szobapincér! - kiáltottam fel , majd hívtam a szobaszervizt.
Ajtót nyitottam , és ugyan az a pincér ácsorgott ott , aki felhozta a kajánkat.
- Vous m'avez appelé tes fans? ( Te hívtad ide a rajongókat?) - üvöltöttem , az ablak felé mutatva.
Erre összehúzózkodva csak ennyit mondott: - Oui?
- Pourquoi? ( Miért?) - kérdeztem , majd mielőtt válaszolni tudott volna , felpofoztam.
- Mert te tesszel neekem!
- Nem igaz! Te tudsz angolul? - kérdeztem , és lekevertem még egy taslit.
- Élmennek fanok ha jösz vélém ráhndira! - magyarázkodott.
- Na jó inkább ne beszélj angolul és nem megyek veled sehová!
- Édesem! - szólt közbe Harry.
- Mi van? - fordultam hátra.
- Nem tudnál elmenni vele egy randira? Azért nem haragszom , és legalább elmennek a rajongók. - vetette fel az ötletet.
- Könyörögve nézett rám , és nem tudtam mit tenni.
- Jó elmegyek! De egy randi , és elmennek a fanok! - hajtottam le a fejem.
- Bravo! Je serai ce soir! Porter quelque chose d'assez Osato! ( Remek! Este érted jövök! Vegyél fel valami csinit!)
- Remek! - mondtam , és becsuktam az ajtót.
Fülemet az ajtóra tapasztottam , és hallgattam ahogy a pincér elmegy.
- Harry! - ráztam meg a barátomat.
- Bocsi szíven , ne haragudj! - húzta össze magát.
Fintorogva mentem ruhát keresni magamnak , és ezt találtam:

- Kicsim , mért kell ilyen gyönyörűnek lenned , ha egy olyan randira mész , amit úgy tukmáltam rád? - mért végig Harry.
- Ez nem is jó ruha , ebben úgy nézek ki mint egy gorilla!
- Te vagy a legsexybb gorilla a földön édesem! - mondta , majd adott egy csókot , de ekkor kopogtattak.
- Megyek meghalni szia szívem! - integettem , majd ajtót nyitottam.
- Indilhátunk? - kérdezte , majd kivezetett a taxihoz.
Kínos volt a csend ezért igyekeztem megtörni azt.
- Na és neked mi a neved? - kérdeztem unottan.
- Ó szép hölgy nekem nevem Dione! Neked?
- Amily vagyok! És hova fogunk menni? - kérdeztem , a fejemet támasztva. 
- Ó szép hölgy! Én abban az étterembe viszlek! - mutatott , egy francia étteremre. 
- Ne hívj már szép hölgynek! Amily vagyok , de szólíthatsz Amynek! - utasítottam , majd kiszálltunk a taxiból , és Dione kifizette a fuvart. 
- Mit parancsolnak? - kérdezte a pincér , amikor leültünk az asztalhoz. 
- Én égy bubis vizet , és a ház specialitását! 
- Én is ugyan ezt! De dobjon hozzá még valami koffein dús italt! - parancsoltam a pincérre , aki ezek hallata után odasúgta a társának. : - Ezek se lesznek itt sokáig! 
Kicsit jobban megismertem Dionét , és kiderült , hogy ha szingli lennék , ez nem lett volna egy rossz randi. 

Harry szemszöge:

- Aggódtam Amy miatt , hisz mégis csak egy ismeretlen emberrel ment randizni , mert ráerőszakoltam. De legalább a rajongók eltűntek. Még sem voltam nyugodt. Nagy kő esett le a szívemről , amikor a barátnőm épségben hazaért. 

- Na milyen volt? - rontottam rá , amint kinyitotta az ajtót. 

- Nem volt rossz! Tényleg veled még egyszer sem randiztam! - kezdett átöltözni. 

- Elég volt az , amikor a megismerkedésünkkor együtt kajáltunk , és egy házban is aludtunk! 

- Az is kényszerből volt , mert menekültem anyámék elől! - nevettem fel. 

Bekapcsoltam a Tv-t hátha megy rajta valami nézhető. Ekkor észrevettem , hogy én vagyok a hírekben.  

Köszöntöm önöket Nora Parker vagyok , és a sztár hírekkel jelentkezem! 

Vajon Harry Stylest megcsalja a barátnője? Egyes források szerint a titokzatos lányt , akit mint kiderült Amilynek hívnak , egy francia sráccal látták ,  egy francia étteremben. A One Direction Amerikai turnéjuk első napján már is ezt tenné vele? Megtudhatják a következő adásból! 

Idegesen átkapcsoltam másik csatornára. 

- Nyugi szívem én tudom , hogy nem csaltál meg! Főleg nem egy ilyen francia csávesszel! 

- Jaj Harry! Je't aime! 

13. fejezet:Út az Egyesült Államokba

Hali! Bocsi , hogy csak most teszek ki , de nem komiztatok:((. És amikor kedves barátnőm Dream girl megszánt , akkor már nem volt erőm kitenni :))). Minden esetre köszi a komit itt a kövi rész , jó olvasást! *-*

Lily szemszöge:

- Nem lehet igaz! Megyünk Amerikába! - kapkodtam levegő után , majd kissé elájultam. Niall csókja ébresztett fel. 

- Kicsim! Először még oda is kell érnünk! - nevetett , majd felhúzott a földről. 

- De Niall! Még sosem jártam ott! És mindig is el szerettem volna menni oda! - ráztam meg ifjú barátomat. 

- Nyugi Lily! Lesz elég időnk körbenézni amíg a fiúk éppen mást csinálnak! - karolt át Amy. - De most Matt menj lefeküdni! - parancsolt rá kisöccsére , majd felkísérte a vendég szobába. 

Mi is felmentünk Niallel , és egyenként letusoltunk. Egy szál törcsiben flangáltam , és pizsit kerestem , amikor   

Niall a hátam mögé lopózott , és befogta a szemem. 

- Na ki vagyok? - kérdezte.

- Niall! - kaptam el a kezeit , és megfordultam. 

A szekrényhez nyomott , és megcsókolt. Hosszú percekig tapadtunk egymáshoz , és közben repültem. Így még sosem csókolt meg. Lassan a melleimhez tévedt a keze , és ekkor elrántottam a fejem. 

- Niall még nem lehet! - állítottam le.

- Megértem! És sajnálom! - pirult el. 

- Semmi baj! Csak tudod.....! - és itt megakadtam. 

- Mi az gond van? - kérdezte , és leültetett az ágyra. 

- Hát , olyan ciki! Ugye nem fogsz kiröhögni? 

- Ugyan már! A barátod vagyok! Csak akkor röhögök ha valami vicces! - nyugtatott meg.

- Még szűz vagyok! - böktem ki , és behunyt szemmel vártam a reakciót. 

Láttam rajta , hogy alig bírja visszatartani a röhögést , és már tiszta vörös a feje. Erre kicsit elszontyolodtam. Ezt ő is észrevette , és közelebb húzódott hozzám. 

- Jaj kicsim! Szerintem ez egyáltalán nem ciki! Legalább tudom , hogy én leszek az első! - ölelt át. - De , hogy , hogy? Senki se kért meg rá , hogy tudod? 

- Hát volt pár jelentkező , csak tudod én úgy mond "jó kislány" voltam , vagyok. A szüleim állandóan mustráltak , és nekik fontos volt , hogy jól tanuljak. Az is , hogy ne csináljak olyan dolgokat , amiket nem akarnak. 

- Szóval neked kilencre haza kellett érned? 

- Pontosan!

- Világos! Tehát lehetőséged sem lett volna rá. 

- Egy csomó kapcsolatom azért ment tönkre , mert túl szigorú elvárásoknak kellett megfelelnie. 

- Maty! - hallottam Amy hangját , a szomszéd szobából. 

- Ne kelj fel! Elrendezik! - ültetett vissza Naill , majd újból megcsókolt. Ezúttal engedtem neki , és levettem a pólóját. Hamarosan a nyakamat kezdte csókolgatni , amit nagyon élveztem. Ez az éjszaka gyorsan elment. 

Másnap tök meztelenül ébredtem , ami szokatlan volt. Niall épp tusolt , és úgy gondoltam csatlakozom hozzá. Együtt letusoltunk. Olyan érzésem volt , mintha az esőben lennénk. A frissítő zuhany után felöltöztünk , és lementünk a többiekhez. 

- Hol van Amy? - kérdeztem.

- Elvittte Mattat a szüleihez! Pakoljatok 11-kor indul a gép! - sürgetett minket Boo Bear. 

Felkaptam egy tál kaját Niallnek , majd a szobánk felé vettem az irányt. Bepakoltunk a furgonba , és indultunk Amilyék házához. 

Harry szemszöge:

Aggódtam Amyért , mert köztudott , hogy nincs valami jóban a szüleivel. Idegesen jött ki a házból ,  ajtócsapkodások sorozata követte lépteit. Észrevett minket , és behuppant a kocsiba. Elmesélte , hogy az anyja nem nagyon volt oda az Amerikába utazásért. Azt is elregélte , hogy mit mondott az anyja rólam és a srácokról. Fájt , de mindenki a saját szemszögéből nézi a dolgokat , és Amily anyja még csak nem is ismer.  Bár ha nem tudja milyen vagyok , mért mond olyat amilyen nem vagyok? Ezen elgondolkozva megérkeztünk a reptérre. Kipakoltuk a cuccokat , és lecsekkoltunk. Felszálltunk a gépre. Távol ültünk a többiektől , ezért kicsit egyedül tudtam lenni Amyvel. Még gondolkozni sem volt időm , mert hamar elnyomott az álom. Amily ébresztett azzal , hogy a hajammal babrált.
- Ennyire tetszik a hajam?
- Hát látod! Egyébként leszálltunk! Most L.A-ben vagyunk! - ölelt át , és éreztem rajta , hogy reszket.
A Los Angeles-i reptéren találkoztunk Paullal , és a kislányával Baby Luxal , a keresztlányommal.
- Srácok! És lányok? - mutatott a barátnőinkre Paul.
- Azt mondtad belefér , hogy hozzuk őket! - húztam össze magam , mire ő csak bólintott. Mindenkit fekete cuccba öltöztettek , csukjában , és napszemüvegben vonultunk végig az úton. Az emberek nem is mertek fel , de kissé furcsán néztek ránk. Végür taxiba ültünk , és elfurikáztattuk magunkat a szállodáig.