Hali mukik!!! Akkor ezek szerint hosszabb részt akartok hát akkor itt van :DD. Lehet , hogy nem raktam ki egyből , de ez biztos , hogy hosszabb mint az előző ;)! Köszi a komikat , jó olvasást mindenkinek! *-*
Louis szemszöge:
Az Amerikai turné során számtalan helyen koncerteztünk , és nagyon jól éreztük magunkat. Voltunk Californiában , Nevadában Washingtonban , Montanaban , Iowán , és New York-ban is megfordultunk.
Felmentünk a szabadság szobor legtetejére , és onnan néztük az éjszakai várost. Remekül éreztük magunkat , de sokkal jobb lett volna , ha Eleanorék is velünk vannak. Habár minden nap beszéltünk , akkor sem volt az igazi. Ezért is örültem , amikor Paul kijelentette , hogy ez az utolsó hely , ahol koncerteznünk kell. Megtiszteltetés volt New York-ban lezárni , életünk , e fontos fejezetét , de hatalmas kő esett le a szívemről , amikor a Londonba tartó repülőgép , Brit földre érkezett. Leszálltam a légijárműről , és beleszagoltam a friss , párás , Londoni levegőbe. Nem sok időm volt nosztalgiázni , hiszen pár pillanattal később El ugrott a nyakamba.
- Eleanor! Drágám! Csak , hogy itt vagy! - öleltem át szorosan.
Egyből helyreállt a közérzetem , amint megéreztem El lágy , tiszta illatát , és beletúrhattam selymes , göndör hajába. Ezután csatlakoztunk a többiekhez , és taxiba ültünk. Mindenki a saját lakására fuvaroztatta magát , kivéve engem és Elt. Mi a közös házhoz mentünk.
- Annyira örülök , hogy itthon vagyok! - néztem körbe , hatalmas házunkban.
- Édesem kérsz répát? - kérdezte a barátnőm , majd mielőtt válaszolni tudtam volna , egy nagy tálca sárga csodát rakott elém.
- Ezt kérdezned se kellett volna! - válaszoltam , miután répákat tömködtem a számba.
Miután könyörtelenül végeztem a zöldségekkel , így szóltam Elhez.:
- Hoztam á neked szuvenírt! - húzódtam közelebb Eleanorhoz.
- Júj! Kíváncsian várom! - mondta , mire felfutottam a bőröndömhöz , melynek felső rekeszéből egy pólót , egy gatyát , és egy cipőt húztam elő.:
- Ó Louis! Köszönöm! Te vagy az én kis egómanóm! - ölelt át Eleanor hálásan.
- Tudom baby , tudom!
Amily szemszöge:
- Hazatérve Amerikából úgy véltem , ez épp elég volt egy napra. Tévedtem. Leültem a Tv elé , hogy megnézzem mi történt ezalatt az egy hónap alatt. Szerencsémre pont a hírek ment , de amiről szó benne , az már kevésbé volt számomra előnyös.
- És most főbb híreink következnek! Baleset történt a Golden streeten , egy kisfiút gázolt el egy kisbusz. A jármű sofőrje , és még pár szemtanú állítja , hogy a kisfiút két vele lévő másik gyerek lökte a gépjármű elé , akik ezek után elrohantak a helyszínről. " A két gyerek láthatóan idősebb volt az áldozatnál. Szembe jöttek velem az utcán , és beszélgettek. Amikor elkerültük egymást , azt hittem minden rendben lesz , de pár pillanattal később éles fékcsikorgást , és egy csattanást hallottam a hátam mögül. Megfordultam , és szegény szerencsétlen kisfiú , a kisbusz előtt hevert. A két gyereket ekkor láttam elloholni a sarkon." - számolt be egy szemtanú. A kis Matt Whensont a londoni kórház , intenzív osztályán kezelik.
Nem hittem a fülemnek. Fogalmam sem volt mit tegyek , ezért megfordultam. Harry tátott szájjal állt mögöttem , és még mindig a sokk hatása alatt ennyit tudott kinyögni: -A-A-Amily!
- Harry mégis mi a jó fenét csináljak? Be kell mennünk hozzá. Nem hagyhatom magára a kisöcsémet! - pattantam fel , és húztam Harryt magam után. A barátom nem volt olyan állapotban , hogy vezetni tudjon , ami furcsa volt , mert nem az ő öccsét érte baleset. A megengedett sebesség kétszeresével repesztettem végig a városon. Teljesen magamon kívül voltam , és csak arra tudtam gondolni , hogy ott kell lennem Maty mellett. Leparkoltam az első helyre amit kiszúrtam , és magam után rángatva a még mindig lassú felfogású Harryt , a kórház portájára rohantam.
- Kisasszony kérem! Meg tudná mondani hol van Matt Whenson? - kérdeztem lihegve.
- A 3. emeleten , most tolják ki az intenzívről! - tájékoztatott a portásnő , unott fapofával.
Lépcsőn rohantam fel a 3.-ra , ahol kifaggattam az első arra járó ápolónőt , a testvérem hollétéről. Végül beléptem abba a kórterembe , ahol az öcsém feküdt , és akaratlanul is elbőgtem magam. Határtalan gyűlöletet éreztem az iránt a két srác iránt , akik ilyen helyzetbe sodorták édestestvéremet.
- Matt? - kérdeztem halkan , mire pici feje , egy minimálisat fordult az ajtó felé.
- Amy? - kérdezte a meggyötört kisöcsém , elfojtott vékonyka hangon.
- Igen én vagyok! És eljött Harry bácsi is! - szóltam kedvesen , amit nem sűrven intéztem Matyhez az utóbbi években.
Közelebb mentem a kis kórházi ágyához , és leültem egy székre. Ekkor láttam , hogy egy csúnya lila monokli
terítette be jobb szeme környékét. Egyből gondoltam , hogy ezt nem a kisbusz okozta. Ezen kívül A bal keze és lába el volt törve , és kisebb zúzódások , horzsolások is akadtak a testén. Már épp szólásra nyitottam volna a számat , amikor az ajtóban megláttam anyát.
- Amily? - kérdezte , mivel hogy ő is meglepődött.
- Anya! - álltam fel , és biccentettem egyet a fejemmel.
- Milyen súlyos az állapota? - érdeklődtem anyutól aggódva.
- A bal keze és lába eltört , és egy két bordája. Ezen kívül a belső szervei kicsit arrébb mozdultak , de azt már megoperálták.
- Fel fog épülni?
- Valószínűleg , de az orvosok még nem tudják biztosan , hogy nem lesz e béna , a beavatkozás után.
- Jézusom! És tudod már melyik két hülye gyerek tette ezt vele? - álltam fel felháborodva.
- Nem , de a rendőrség nyomoz az ügyben.- válaszolt teljes nyugodtsággal , amire meglepődtem.
- Nem is érdekel kik művelték ezt a fiaddal? - kezdtem vele ordítani , de Harry lenyugtatott.
- Ne izgasd fel Mattet így is elég baja van! - súgta a fülembe , majd visszaültetett a székre.
- Nem tudok mit tenni! - sütötte le a szemét anyu.
Nem bírtam tovább kifakadtam , ezért jobbnak láttam , ha kimegyek a folyosóra. Harry követett. Csak támasztottam a fejemmel a vállát , és zokogtam. Szorosan átölelt , és próbált megnyugtatni. Elhatároztam , hogy ha törik , ha szakad megkeresem azokat a srácokat. Hazaérve egyből kutatni kezdtem.
- Kisasszony kérem! Meg tudná mondani hol van Matt Whenson? - kérdeztem lihegve.
- A 3. emeleten , most tolják ki az intenzívről! - tájékoztatott a portásnő , unott fapofával.
Lépcsőn rohantam fel a 3.-ra , ahol kifaggattam az első arra járó ápolónőt , a testvérem hollétéről. Végül beléptem abba a kórterembe , ahol az öcsém feküdt , és akaratlanul is elbőgtem magam. Határtalan gyűlöletet éreztem az iránt a két srác iránt , akik ilyen helyzetbe sodorták édestestvéremet.
- Matt? - kérdeztem halkan , mire pici feje , egy minimálisat fordult az ajtó felé.
- Amy? - kérdezte a meggyötört kisöcsém , elfojtott vékonyka hangon.
- Igen én vagyok! És eljött Harry bácsi is! - szóltam kedvesen , amit nem sűrven intéztem Matyhez az utóbbi években.
Közelebb mentem a kis kórházi ágyához , és leültem egy székre. Ekkor láttam , hogy egy csúnya lila monokli
terítette be jobb szeme környékét. Egyből gondoltam , hogy ezt nem a kisbusz okozta. Ezen kívül A bal keze és lába el volt törve , és kisebb zúzódások , horzsolások is akadtak a testén. Már épp szólásra nyitottam volna a számat , amikor az ajtóban megláttam anyát.
- Amily? - kérdezte , mivel hogy ő is meglepődött.
- Anya! - álltam fel , és biccentettem egyet a fejemmel.
- Milyen súlyos az állapota? - érdeklődtem anyutól aggódva.
- A bal keze és lába eltört , és egy két bordája. Ezen kívül a belső szervei kicsit arrébb mozdultak , de azt már megoperálták.
- Fel fog épülni?
- Valószínűleg , de az orvosok még nem tudják biztosan , hogy nem lesz e béna , a beavatkozás után.
- Jézusom! És tudod már melyik két hülye gyerek tette ezt vele? - álltam fel felháborodva.
- Nem , de a rendőrség nyomoz az ügyben.- válaszolt teljes nyugodtsággal , amire meglepődtem.
- Nem is érdekel kik művelték ezt a fiaddal? - kezdtem vele ordítani , de Harry lenyugtatott.
- Ne izgasd fel Mattet így is elég baja van! - súgta a fülembe , majd visszaültetett a székre.
- Nem tudok mit tenni! - sütötte le a szemét anyu.
Nem bírtam tovább kifakadtam , ezért jobbnak láttam , ha kimegyek a folyosóra. Harry követett. Csak támasztottam a fejemmel a vállát , és zokogtam. Szorosan átölelt , és próbált megnyugtatni. Elhatároztam , hogy ha törik , ha szakad megkeresem azokat a srácokat. Hazaérve egyből kutatni kezdtem.
Lily szemszöge:
- Lily! - kiabált fel Niall az emeletre , mert én épp a fürdőben tartózkodtam.
- Mi van? - kérdeztem vissza , majd magamra tekertem egy törcsit , és lerohantam Niallhez.
- Harry hívott! Beszélni akar veled! - nyújtotta át nekem a telefonját.
- Cső Harry! - üdvözöltem ifjú barátunkat.
- Ott laksz? - kérdezett vissza Hazza.
- Nem , de ez jó volt! Na nyögd ki mi a gond! - sürgettem Haroldot.
- Na szóval! Hazatérve nyugodt békés légkörünkbe , Amy bekapcsolta a tv-t , és tudomást szerzett róla , hogy az öccsét tegnap elütötte egy kisbusz , és most azt a két jómadarat keresi , akik kilökték az útra Mattet.
- Jézusom ez szörnyű! És rendbe fog jönni? - kérdeztem.
- Nem tudni , lehet egy kicsit béna lesz a bal oldalára , de ez most mellékes! Gyertek át gyorsan kérlek! Amy megszállottan kutat , és félek , hogy ha nem találja meg azt a két gyereket akkor összeroppan. Nem tudom leállítani , de te a legjobb barátnője vagy vagy mi , és talán le tudod állítani! - regélte Harry.
- Máris indulok! - jelentettem ki , majd lecsaptam a telefont.
Felrohantam a szobába , hogy felöltözzek , de fél úton Niall elkapott.
- Mi történt Lily? - kérdezte , amikor felé fordultam.
- Hosszú , de ha velem jössz , megtudod! - nyugtáztam a dolgot , majd véglegesen a szobába mentem.
Felöltöztem , és a kocsihoz siettem. Niall már a volánnál ült , és arra várt , hogy elkészüljek. Harryék házához hajtottunk , és mikor beléptünk , egyből megvilágosodtam afelől , hogy Harry nem hiába aggódott.
A padlót vastagon beborította egy nagy halom papír és újság , melyeken gyerekek képeit véltem felfedezni.
Amy a laptopjába mélyedve Matt iskolájának hollapján kutatott gyanús kinézetű gyerekek után. Harry göndör haját tépte , és a fejét verte a falba.
- Ó csak , hogy végre megjöttetek! Megkérdeztem Amyt nem kér - e egy teát. Nem szólt semmit! Aztán meg kérdeztem tőle , hogy szere-e engem. Erre azt mondta , hogy igyam anélkül! - ecsetelte kétségbeesetten.
Amig Niall próbálta lenyugtatni Harryt , addig én Amyhez vonultam.
- Ó szia Lily észre se vettelek! - köszönt nekem , miközben a képernyőt pásztázta.
- Szia neked is! Mit csinálsz?
- Kutatom a két fenegyereket!
- Honnan tudod , hogy tudok az egész balesetről?
- Ez a pityogó úgy is elpofázta. - biccentett Harry felé.
- Amy! Ezt nem csinálhatod! Tönkre teszed magadat , és a szeretteidet sem hagyod nyugodni!
- Igazad van! - sütötte le szemeit a barátnőm , majd odament a még mindig klinikai állapotban lévő Harryhez , és megölelte.
Mikor már lehűtöttük a kedélyeket Amily hirtelen felpattant.
- Eszembe jutott valami! Gyerünk az iskolába! - kiáltotta , majd beült az autóba.
Mi is követtük , majd az iskolába hajtottunk , ahol javában ment a tanítás. Kicsengetéskor Amy megrohamozta Matt osztálytársait. Senki sem tudott semmit , kivéve egyetlen egy kislányt.
- Szia te Matt nővére vagy? - érdeklődött egy göndör , kék szemű kislány.
- Igen én vagyok! Tudod mi történt a testvéremmel? - hajolt közelebb Amy.
- Tudom! És tudom miért! - jelentette ki a kislány határozottan , majd halkan odasúgta Amily fülébe: - De itt nem beszélhetek , csak suli után!
- Mikor lesz vége a tanításnak?
- 4 - kor gyertek a Hyde park keleti szárnyába , a kis tóhoz! - adott egyértelmű utasítást a kiscsaj.
Megegyeztünk vele , majd hazahajtottunk. Hamar elment ez a kis idő , ezért elindultunk a Hyde parkba. A kislány ott várt ránk , de furcsálltuk , hogy egyedül jött.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Heló nektek! Mielőtt belekezdenék a mondandómba kérhetek valamit? - kérdezte bociszemekkel.
Nem mondhattunk neki nemet.
- Egy aláírást Harrytől és Nialltől a pocimra! - jelentette ki határozottan , mire felnevettünk.
- Hát persze! - húzott elő Harry egy tollat , és mind a ketten aláírták a kislány pocakját.
- Helyes , de most térjünk a lényegre! - dörzsölte tenyerét a kislány elégedetten.
- Először is megtudhatnánk , hogy hívnak? - érdeklődtem.
- A nevem Robin! De szólítsatok Curly-nek! - nyújtotta jobb kezét Robin.
Mi is bemutatkoztunk , majd Curly elmesélte miért lett Matt ilyen brutális baleset áldozata.
- Az egész azzal kezdődött , hogy Matt mostanában nagyon szomorú volt. Érdekelt , hogy mi van vele , hisz a barátnője vagyok már egy ideje. Azt mondta bántja , hogy a szülei állandóan veszekednek , és az apukája alig jár haza , így az anyja nem tudja egy fizetésből eltartani őket. Gondoljatok bele , hogy már 8 évesen ilyen gondok nyomják az ember vállát! - mondta Curly a fejét fogva. - Aztán egy hét múlva láttam , hogy beszélget a hetedikesekkel. Odamentem hozzá , hogy megkérdezzem mire jó ez , de ő simán lerázott. Láttam , hogy az egyik srác szekrényéből egy műanyag zacskót vett elő tele cukorral. Nem tudtam mire kell nekik , és nem is érdekelt. Matynek adták , és éreztem , hogy cselekednem kell. Mikor Matt wc-n volt kicsempésztem a táskájából a cukrot és nem cukor íze volt. Tulajdonképp nem is volt semmi íze. Azóta a hetedikesek rajta keresték a furcsa ízű cukrot , de nem mondhattam el neki , hogy nálam van. De túl messzire mentek amikor megütötték érte Mattet.
- Ezért van monoklia! - szólt közbe Amy , majd hagyta , hogy Robin folytassa.
- Oda akartam adni a két gyereknek azt fehér izét , hogy hagyják békén őt , de későn értem oda. Maty már az úton feküdt. - fejezte be Curly , és egy könnycsepp gördült ki a szeméből. - Elhoztam a zacskót amiben a különös fehér dolog van , hátha ti tudjátok mi az! - mondta , majd egy zacskót nyújtott át nekünk. Amy vette el , és megkóstolta.
- Ez kokó! Te úr isten! Atya úr isten! - kapott a fejéhez Amily.
- Mi az a kokó? - kérdezte Robin.
- Majd megtudod ha nagyobb leszel , de remélem fogyasztani nem fogod! - válaszolt Harry.
- Köszönjük , hogy szóltál és azt is , hogy nem adtad oda senkinek! De ha máskor ilyet látsz a nagyoknál , szólj valamelyik tanárodnak! - figyelmeztettük Curlyt , majd elváltunk.
A kocsiban ülve eldöntöttük , hogy ha Matt jobban lesz , szembesítjük a dolgokkal , de addig leadjuk a drogot a rendőrségen. Így is tettünk.
- A kis ribanc! - huppant le mellém Lily.
- Harry jól vagy? - kérdezte Amy , átölelve Hazzat.
Hosszú éjszaka elé néztünk.
Amy a laptopjába mélyedve Matt iskolájának hollapján kutatott gyanús kinézetű gyerekek után. Harry göndör haját tépte , és a fejét verte a falba.
- Ó csak , hogy végre megjöttetek! Megkérdeztem Amyt nem kér - e egy teát. Nem szólt semmit! Aztán meg kérdeztem tőle , hogy szere-e engem. Erre azt mondta , hogy igyam anélkül! - ecsetelte kétségbeesetten.
Amig Niall próbálta lenyugtatni Harryt , addig én Amyhez vonultam.
- Ó szia Lily észre se vettelek! - köszönt nekem , miközben a képernyőt pásztázta.
- Szia neked is! Mit csinálsz?
- Kutatom a két fenegyereket!
- Honnan tudod , hogy tudok az egész balesetről?
- Ez a pityogó úgy is elpofázta. - biccentett Harry felé.
- Amy! Ezt nem csinálhatod! Tönkre teszed magadat , és a szeretteidet sem hagyod nyugodni!
- Igazad van! - sütötte le szemeit a barátnőm , majd odament a még mindig klinikai állapotban lévő Harryhez , és megölelte.
Mikor már lehűtöttük a kedélyeket Amily hirtelen felpattant.
- Eszembe jutott valami! Gyerünk az iskolába! - kiáltotta , majd beült az autóba.
Mi is követtük , majd az iskolába hajtottunk , ahol javában ment a tanítás. Kicsengetéskor Amy megrohamozta Matt osztálytársait. Senki sem tudott semmit , kivéve egyetlen egy kislányt.
- Szia te Matt nővére vagy? - érdeklődött egy göndör , kék szemű kislány.
- Igen én vagyok! Tudod mi történt a testvéremmel? - hajolt közelebb Amy.
- Tudom! És tudom miért! - jelentette ki a kislány határozottan , majd halkan odasúgta Amily fülébe: - De itt nem beszélhetek , csak suli után!
- Mikor lesz vége a tanításnak?
- 4 - kor gyertek a Hyde park keleti szárnyába , a kis tóhoz! - adott egyértelmű utasítást a kiscsaj.
Megegyeztünk vele , majd hazahajtottunk. Hamar elment ez a kis idő , ezért elindultunk a Hyde parkba. A kislány ott várt ránk , de furcsálltuk , hogy egyedül jött.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Heló nektek! Mielőtt belekezdenék a mondandómba kérhetek valamit? - kérdezte bociszemekkel.
Nem mondhattunk neki nemet.
- Egy aláírást Harrytől és Nialltől a pocimra! - jelentette ki határozottan , mire felnevettünk.
- Hát persze! - húzott elő Harry egy tollat , és mind a ketten aláírták a kislány pocakját.
- Helyes , de most térjünk a lényegre! - dörzsölte tenyerét a kislány elégedetten.
- Először is megtudhatnánk , hogy hívnak? - érdeklődtem.
- A nevem Robin! De szólítsatok Curly-nek! - nyújtotta jobb kezét Robin.
Mi is bemutatkoztunk , majd Curly elmesélte miért lett Matt ilyen brutális baleset áldozata.
- Az egész azzal kezdődött , hogy Matt mostanában nagyon szomorú volt. Érdekelt , hogy mi van vele , hisz a barátnője vagyok már egy ideje. Azt mondta bántja , hogy a szülei állandóan veszekednek , és az apukája alig jár haza , így az anyja nem tudja egy fizetésből eltartani őket. Gondoljatok bele , hogy már 8 évesen ilyen gondok nyomják az ember vállát! - mondta Curly a fejét fogva. - Aztán egy hét múlva láttam , hogy beszélget a hetedikesekkel. Odamentem hozzá , hogy megkérdezzem mire jó ez , de ő simán lerázott. Láttam , hogy az egyik srác szekrényéből egy műanyag zacskót vett elő tele cukorral. Nem tudtam mire kell nekik , és nem is érdekelt. Matynek adták , és éreztem , hogy cselekednem kell. Mikor Matt wc-n volt kicsempésztem a táskájából a cukrot és nem cukor íze volt. Tulajdonképp nem is volt semmi íze. Azóta a hetedikesek rajta keresték a furcsa ízű cukrot , de nem mondhattam el neki , hogy nálam van. De túl messzire mentek amikor megütötték érte Mattet.
- Ezért van monoklia! - szólt közbe Amy , majd hagyta , hogy Robin folytassa.
- Oda akartam adni a két gyereknek azt fehér izét , hogy hagyják békén őt , de későn értem oda. Maty már az úton feküdt. - fejezte be Curly , és egy könnycsepp gördült ki a szeméből. - Elhoztam a zacskót amiben a különös fehér dolog van , hátha ti tudjátok mi az! - mondta , majd egy zacskót nyújtott át nekünk. Amy vette el , és megkóstolta.
- Ez kokó! Te úr isten! Atya úr isten! - kapott a fejéhez Amily.
- Mi az a kokó? - kérdezte Robin.
- Majd megtudod ha nagyobb leszel , de remélem fogyasztani nem fogod! - válaszolt Harry.
- Köszönjük , hogy szóltál és azt is , hogy nem adtad oda senkinek! De ha máskor ilyet látsz a nagyoknál , szólj valamelyik tanárodnak! - figyelmeztettük Curlyt , majd elváltunk.
A kocsiban ülve eldöntöttük , hogy ha Matt jobban lesz , szembesítjük a dolgokkal , de addig leadjuk a drogot a rendőrségen. Így is tettünk.
Niall szemszöge:
Nem hittem el , hogy itt ülök a rendőrségen , és készülök leadni egy zacskó drogot. Viszont amikor sorra kerültünk még nagyobb meglepetésben volt részünk.
- Mi az , hogy őrizetbe vesznek minket? Mért nem tudják elhinni , hogy egy kislánytól vettük el? - kérdezte Harry kétségbeesetten a rendőrparancsnoktól.
- Figyeljenek! Maguknál drog volt , ami illegális! Nem érdekel honnan szedték , felőlem ki is kukázhatták volna. Egyébként is egy kislánytól! Ugyan már ember! - veregette meg a parancsnok a vállamat , majd bekísért a cellánkba. Harry a a rácson támaszkodva szidta a rendőrséget , Amy a falba ütögette a fejét , Lily fel alá járkált és gondolkozó arccal nézett felfelé , én pedig a lábamat lógatva feküdtem a kényelmetlen fa ágyon. És amikor azt hittük , hogy rosszabb már nem lehet , kiderült , hogy még mindig van lejjebb.
- Ó hát sziasztok! - köszöntött minket egy ismerős női hang.
- Taylor! - kiáltott fel Harry.
- Sziasztok drágáim , hát ti , mit kerestek itt? - kérdezte Tay , a rács másik oldaláról.
- Hát biztos nem téged! - válaszolt Amy , amire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Lehet kiröhögni , de most nem én vagyok szar helyzetben. Egy feltétele van annak , hogy kihozlak titeket!
- Mi lenne az? - kérdeztem.
- Harry visszajön hozzám! - jelentette ki Taylor , és láttam Harryn a fájdalmat.
- Soha! Inkább itt dögöljek meg , mint , hogy újra veled legyek Taylor! - mondta elfojtott , de egyben határozott hangon.
- Hát rendben! De akkor puszika! - integetett Taylor hatalmas , kárörvendő mosollyal az arcán.- A kis ribanc! - huppant le mellém Lily.
- Harry jól vagy? - kérdezte Amy , átölelve Hazzat.
Hosszú éjszaka elé néztünk.
Hát ez nagyon jó lett!!! Komolyon én már sírtam a röhögéstől mikor a rendőr nem hitte el a sztorit arról hogy a kislány adta nekik.....:))) Várom már nagyon a következőt!!! Siess!! xoxo:)
VálaszTörlés