Sziasztok! Ma mégis ráértem , tehát kitszem a kövi részt! Legkorábba szerdán kint lesz az új , de csütörtökön már biztos :DD! Jó olvasást mindenkinek! *-*
Niall szemszöge:
- Hát ez fergeteges volt! - mondtam Lilynek , miközben hazafelé tartottunk a gokartozásból.
- Aha! Nem gondoltad volna , hogy jobb lesz a részidőm ugye?
- Hát nem! De most kajáljunk valamit! A gyorsulástól hamar megéhezek- - simogattam meg korgó pocakomat , melyen Lily nagyot nevetett.
Összedobott valamit , amihez rengeteg ketchup kellett. Mondhatom nagyon finom volt. A kaja után egyenként letusoltunk , majd szintén egyenként(aminek annyira nem örültem) elaludtunk.Másnap nem igazán tudtunk mit kezdeni magunkkal ezért úgy gondoltam , bemelegítem kicsit a hangszálaimat , és éneklek valamit.
- Jaj de jó! Annyira tetszik a hangod!
- Köszönöm! - mondtam teljesen elpirulva. - És mit énekeljek?
- Valamit amit szívesen énekelsz!
- Rendben! - válaszoltam , majd a kezembe vettem a gitárt.
Mikor elkezdtem pengetni Lilynek egyből felcsillant a szeme.
- Can't belive your packing your bags , trying so hard no to cry had the best time now it's the worst time. But we have to say goodbye. - énekeltem.
Mikor a refrénhez értem Lilynek már potyogtak a könnyei , de én csak énekeltem tovább:
- Cause you were mine for the summer , now we know it's nearly over , feels like snov in september , but i always wi remember. You well my summer love! You always will be my summer love! - harsogtam.
Mikor befejeztem , Lily könnyes szemét törölgetve hosszasan megölelt.
- Niall! Ez gyönyörű volt! Tudtad , hogy ez a kedvenc számom? - fordult felém.
- Neked is? Jó lehet egoista vagyok mert ezt én írtam!
- Büszke lehetsz magadra! Ez a dal nagyon szép! - dicsérgetett Lily.
- Jobban vagy? - kérdeztem 15 perc ölelkezés után.
- Teljesen! És most mit csináljunk? - kérdezte.
- Hívd fel Amilyt , és kérdezd meg tőle , hogy sikerült a randi! Én addig kitalálok valamit! - javasoltam.
Fel is hívta. Csak foszlányokat hallottam a barátnőjével folytatott magánbeszélgetésből , a hallottak alapján biztos voltam benne , hogy a randi remekül sikerült. Büszke voltam Harryre. Mikor láttam , hogy Lily letette , lehuppantam mellé a kanapéra , és belekezdtem a mondókámba:
- Lily Carter! Tudom , hogy nem ismerjük egymást ős idők óta , de tudnod kell , hogy ez az idő épp elég volt ahhoz , hogy belássam , nálad jobbat keresve se találhattam volna! Nem kell nekünk randi , hogy rájöjjünk , nem bírjuk ki egymás nélkül! Szóval! Lily! Leszel a barátnőm? - kérdeztem a kezét fogva.
- Istenem Niall hát persze , hogy leszek! - borult Lily a nyakamba. Nagy kő esett le a szívemről. Összetörtem volna ha Lily visszautasít , de nem tette. Hirtelen a világ legboldogabb emberének éreztem magam. Tehetség , szerelem , pénz. Ezek alkotják a tökéletes életet. A banda , és a legcsodálatosabb lány a világon , aki már 2 kerek perce a barátnőm. De ekkor eszembe jutott valami. A banda megalakulása óta nem volt barátnőm. Mi lesz ha nem bírjuk ki? Mondjuk ha nekem majd gyakran kell mennem turnézni.
- Niall! Ünnepeljünk! - mondta , majd megcsókolt. Ekkor csengetett valaki. Lily nyitott ajtót. Egy közép magas , vállig érő hajú , szépfiú állt az ajtó előtt. Arra gondoltam , csak nekem lehet olyan szerencsém , hogy a 2 perces barátnőmet már zaklatni kezdi egy volt barát , de hála Istennek , ez nem így történt.
- Charlei!
- Szia Lily! Amy itt van? - kérdezte a srác félénken.
- Nem!
- És hol van?
- Mi közöd hozzá? Kidobott a pompom lány?
- Hol van Amily? - emelte fel a hangját a szépfiú.
- Ha a sírba kergetsz akkor se mondom el.
- Egyedül van?
- Csak szeretnéd!
- Mi a gond kicsim? - léptem Lily mellé.
- Charlie . Niall! Niall Charlie! - mutatott be minket egymásnak Lily , majd ecsetelni kezdte mi a helyzet.- Charlie Amily volt barátja. - világosított fel újdonsült barátnőm.
- Ja értem! Akkor őt keresed?
- De a makacs barátnőd nem mondja meg hol van!
- Nyugodj bele nem is tudjuk! - legyintettem , de ekkor megcsörrent a telefonom. Harry volt az. Arról akart nekem beszámolni , hogy le kéne mennünk Malibura mert Amy még sosem járt ott. Mivel elég hangos a telóm , ezért a srác minden egyes szót hallott. Több se kellett neki , sarkon fordult és elrohant.
- Egyedül van?
- Csak szeretnéd!
- Mi a gond kicsim? - léptem Lily mellé.
- Charlie . Niall! Niall Charlie! - mutatott be minket egymásnak Lily , majd ecsetelni kezdte mi a helyzet.- Charlie Amily volt barátja. - világosított fel újdonsült barátnőm.
- Ja értem! Akkor őt keresed?
- De a makacs barátnőd nem mondja meg hol van!
- Nyugodj bele nem is tudjuk! - legyintettem , de ekkor megcsörrent a telefonom. Harry volt az. Arról akart nekem beszámolni , hogy le kéne mennünk Malibura mert Amy még sosem járt ott. Mivel elég hangos a telóm , ezért a srác minden egyes szót hallott. Több se kellett neki , sarkon fordult és elrohant.
Amily szemszöge:
Vagy 11-ig a vízben áztattuk magunka , pezsgőt kortyolgatva. De én se , és Harry se vagyunk fából , ezért hamar elálmosodtunk. Fél egykor tehát már otthon is voltunk. Reggel mikor felébredtem , Harry mellettem kiterülve húzta a lóbőrt.
- Kelj fel lusta disznó! - ordítottam a fülébe , melyre Harry védekező pózban ott k az ágyból.
- Amily! - ordította , majd felkapott , és nekiállt csikizni.
Én sem hagytam magam , és kezeimet ügyesen mozgatva elintéztem a bordáit. A hatalmas csiki csatának telefonom csörgése vetett véget. Lily volt az. Beszámoltam neki a randi eseményeiről , és , hogy Harry milyen romantikus. Miután Lily letette , visszatértem Harryhez , aki hirtelen egy párnát húzott elő a háta mögül , és ütött vert vele ahogy tudott. Én sem voltam rest , felkaptam a legnagyobb párnát , és egy mozdulattal a földre
küldtem a barátomat. Felsegítettem , majd lementünk reggelizni. Harryvel azon gondolkoztunk , hogy le kéne menni a Malibui kéróba , és bulizni egyet. Fel is hívta Niallt , és elújságolta neki az ötletet. Harry elmondása szerint Niallnak furcsa hangja volt. Ráhagytam , és kaja után a szobámba mentem. Azt vettem észre , hogy Harry hátulról átkarol , és elborulunk az ágyra. Aztán megfordultam , és megcsókolt. Ezt a romantikával telt pillanatot a csengő szakította félbe. Egy gyors kő papír ollóval döntöttük el ki megy ajtót nyitni. Én vesztettem , tehát rohantam a bejárat felé. Amint kinyitottam hátrálni kezdtem , é örültem neki , hogy nem látom az arckifejezésemet. Charlie állt a bejárat előtt , egy csokor rózsával.
- Mi a jó.....? Charlie mit keresel te itt? - kérdeztem. Erre a mondatra Harry is leért.
- Na nézd már! Ez az a srác , aki dobott amikor találkoztunk? - mutatott Charlie felé.
- Pontosan! És szeretném ha eltűnne! - válaszoltam.
- Ó ez meg annak a híres bandának a tagja akikre te azt mondtad , hogy elkényeztetett barmok , és , hogy ő lenne az utolsó akivel egy levegőt szívnál? - mutatott vissza a volt barátom , a mostanira.
- Azóta a véleményem gyökeresen megváltozott , és most már te lennél az utolsó! - vágtam vissza Charlienak
, Majd Harryre néztem.
Láttam rajta , hogy ezzel összetörtem a szívét , de mikor találkoztunk felvilágosítottam arról , hogy mit gondolok a bandáról. És nem járnék most vele, ha ezt még mindig így gondolnám.
- Tudom mit gondolt rólam! De asszem ha most is ezt érezné , akkor nem lenne itt! - válaszolt nyugodtan Harry.
- Hé haver azért légy oly kedves hagyj egy kicsit magunkra beszélni akarok vele!
- Hé haver amíg a házamban vagy én döntöm el hol vagyok és hol nem!
- Fiúk hagyjátok abba! Ez a csipkelődés nem vezet sehová! Halljam Charlie mért jöttél!? - léptem közbe.
- Mert szeretlek , és hiányzol! Az a pompom lány csak egy kis kaland volt , mert mostanában nem akartál , tudod!
- Na jó nekem ebből elegem van! Kérlek menj el! - fordultam Harry felé!
- Amy! - kiáltott Charlie utánam , majd megfogta a karom.
- Mit képzelsz te magadról? - kérdezte Harry , majd elém lépett.
- És te? - lökte odébb Charlie Harryt , amiből már sejtettem , hogy nagy baj lesz.
A fiúk az utcán nekiállták egymást püfölni , és mikor közelebb akartam menni , hogy szét válasszam őket , Harry rám ripakodott , hogy ne avatkozzak bele , mert még megsérülhetek. Ordítani kezdtem , amire az emberek nem hogy segítettek volna , a verekedő fiúkat kamerázták. A sajtó is épp arra járt , micsoda véletlen. Végül már nem bírtam tovább , a fiúk közé ugrottam.
- Mégis , hogy képzeltétek ezt? - kérdeztem , de Charlie véletlenül nekem húzott be Harry helyett , és elájultam.
A kórházban tértem magamhoz , ahol Harryt vettem észre elsőként. Másodszorra Lilyt , aztán Niallt.
- Hol van Charlie? - kérdeztem.
- A rendőrkapitányságon!
- És te miért nem vagy ott?
- Mert a szemtanúk azt mondták , hogy Charlie a felbujtó és én csak önvédelemből támadtam rá. Egyébként a fizettem az őrmesternek , tehát max 1 nap és kiengedik! De most ne gondolj rá! Pihenned kell! - simított végig az arcomon Harry.
Ekkor kezdtem csak érezni , hogy nekem tulajdonképp be van gipszelve a fejem , és iszonyatosan fáj az állam. A későbbiekből kiderült , hogy eltört az állam , de nemsokára rendbe jövök. Asszem ezt a napot sem így terveztem , de Harry végig velem maradt , és ebből tudtam , hogy ő nem olyan mint a többi srác.
- Mi a jó.....? Charlie mit keresel te itt? - kérdeztem. Erre a mondatra Harry is leért.
- Na nézd már! Ez az a srác , aki dobott amikor találkoztunk? - mutatott Charlie felé.
- Pontosan! És szeretném ha eltűnne! - válaszoltam.
- Ó ez meg annak a híres bandának a tagja akikre te azt mondtad , hogy elkényeztetett barmok , és , hogy ő lenne az utolsó akivel egy levegőt szívnál? - mutatott vissza a volt barátom , a mostanira.
- Azóta a véleményem gyökeresen megváltozott , és most már te lennél az utolsó! - vágtam vissza Charlienak
, Majd Harryre néztem.
Láttam rajta , hogy ezzel összetörtem a szívét , de mikor találkoztunk felvilágosítottam arról , hogy mit gondolok a bandáról. És nem járnék most vele, ha ezt még mindig így gondolnám.
- Tudom mit gondolt rólam! De asszem ha most is ezt érezné , akkor nem lenne itt! - válaszolt nyugodtan Harry.
- Hé haver azért légy oly kedves hagyj egy kicsit magunkra beszélni akarok vele!
- Hé haver amíg a házamban vagy én döntöm el hol vagyok és hol nem!
- Fiúk hagyjátok abba! Ez a csipkelődés nem vezet sehová! Halljam Charlie mért jöttél!? - léptem közbe.
- Mert szeretlek , és hiányzol! Az a pompom lány csak egy kis kaland volt , mert mostanában nem akartál , tudod!
- Na jó nekem ebből elegem van! Kérlek menj el! - fordultam Harry felé!
- Amy! - kiáltott Charlie utánam , majd megfogta a karom.
- Mit képzelsz te magadról? - kérdezte Harry , majd elém lépett.
- És te? - lökte odébb Charlie Harryt , amiből már sejtettem , hogy nagy baj lesz.
A fiúk az utcán nekiállták egymást püfölni , és mikor közelebb akartam menni , hogy szét válasszam őket , Harry rám ripakodott , hogy ne avatkozzak bele , mert még megsérülhetek. Ordítani kezdtem , amire az emberek nem hogy segítettek volna , a verekedő fiúkat kamerázták. A sajtó is épp arra járt , micsoda véletlen. Végül már nem bírtam tovább , a fiúk közé ugrottam.
- Mégis , hogy képzeltétek ezt? - kérdeztem , de Charlie véletlenül nekem húzott be Harry helyett , és elájultam.
A kórházban tértem magamhoz , ahol Harryt vettem észre elsőként. Másodszorra Lilyt , aztán Niallt.
- Hol van Charlie? - kérdeztem.
- A rendőrkapitányságon!
- És te miért nem vagy ott?
- Mert a szemtanúk azt mondták , hogy Charlie a felbujtó és én csak önvédelemből támadtam rá. Egyébként a fizettem az őrmesternek , tehát max 1 nap és kiengedik! De most ne gondolj rá! Pihenned kell! - simított végig az arcomon Harry.
Ekkor kezdtem csak érezni , hogy nekem tulajdonképp be van gipszelve a fejem , és iszonyatosan fáj az állam. A későbbiekből kiderült , hogy eltört az állam , de nemsokára rendbe jövök. Asszem ezt a napot sem így terveztem , de Harry végig velem maradt , és ebből tudtam , hogy ő nem olyan mint a többi srác.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése