25.fejezet Ne csüggedj , ha elmegyek...

Hali babák! Most kivételesen időben kiraktam a részt szval örülhettek :DD. Köszi a komikat jó olvasást! *-*

Harry szemszöge:

Morcos voltam  reggel , hisz arra ébredtem , hogy egy őrült , idegesen veri az ajtót. Vigyázva nehogy felkeltsem Amyt , felkaptam valamit , és leszaladtam ajtót nyitni. Louis volt az. Furcsa volt mert még sosem láttam ennyire idegesnek.
- Haver! Tiszta roncs vagy mi van veled?
- Eleanor elhagyott! Csak így indok nélkül! - ecsetelte Loui , már már sírós hangon.
- Hogy mi van? - szólalt meg egy hang a hátam mögül.
- Szia kicsim! - köszöntöttem barátnőmet , ám ő rám se hederített.
- Hogy , hogy elhagyott? Nem hagyhatott el csak úgy! Nem úgy ismerem Elt , hogy csak így egyszerűen lelép! - tolt el , magától Amy , majd Louhoz fordult.
- Ezt találtam az ágy mellett reggel! - nyújtott át Lou , egy papírfecnit , melyen ez állt:
" Ne csüggedj , ha elmegyek , örülj , hogy itt voltam" 
- Ezt én nem értem! Ha Eleanor elhagyott volna , biztos nem valami béna idézettel búcsúzott volna el! - mondtam, majd felvettem a jól ismert gondolkozó fejet.

Már ott volt a megoldás a nyelvem hegyén , amikor Amy kizökkentett.
- Hé Louis! Tudtad , hogy Harry tegnap tangában ment át Niallékhez? - kérdezte Amily Lout , aki most már nem a szívfájdalomtól sírt , hanem a röhögéstől.
- Ez nagyon nem vicces! És jól állt nekem! - magyarázkodtam , de Louis nem hagyta abba a nevetést , amíg elő nem hozakodtam Eleanorral. Ezúttal a kárörvendő mosolyomat vettem elő.


- Harry ez nem volt szép! Menj inkább mosd ki a tangámat , amit tegnap összeizzadtál! - utasította a barátnőm , aminek eleget kellett tennem.
Bugyi subickolás közben azonban eszembe jutott valami.
- Louis , Louis! Louuuuuuuuuis! - ordítottam miközben igyekeztem , seggre esés nélkül leérni a lépcsőn.
 - Mi van már?
- Emlékszel a volt csajodra , akivel egy idézetes társkeresőn ismerkedtél meg? Arra a ööm , hogy is hívták , Valami H-s neve volt! Ja már tudom Hannah! Hannah Roses!

- Dilis volt az a csaj! Mi van vele?
- Emlékszem én is regisztráltam arra az oldalra! Mi volt az oldal mottója?
- Ne csüggedj , ha elmegyek , örülj , hogy itt voltam! - vágta rá Lou  és már mind a ketten tudtuk mire gondolok.
- Beavatnátok engem is? - kérdezte Amy.
Elmagyaráztuk neki , hogy a csaj megszállottan üldözte Louist a szakításuk után , és mindenhol idézetes üzeneteket hagyott neki. Lou nem bírta elviselni , ezért zaklatás miatt felnyomta a rendőrségen. A csaj két évet kapott.
- Milyen fura , hogy Louis és Eleanor pont két éve járnak! - jelentette ki Amy , mire olyan furán néztem rá , amennyire csak lehetett.
- Jaaaa leesett!
- De akkor El hol van? - kérdezte Lou.
- Jól van Hazza , okos kutya! - simogattam meg a fejem Amy , annak jeléül , hogy ne örüljek ennyire.

- Meg van még az az oldal? - kérdezte Louis.
- Persze! - vágtam rá , de ekkor ránéztem Amilyre és változtattam kicsit a mondaton. - Vagyis, minden bizonnyal , mert , hogy én nem tudhatom! Nem látogattam azt az oldalt mostanában , de nem ám!
Gyorsan előkaptam a laptopom , és hipp hopp rákerestünk a csajra.


Hannah Roses:

birthplace: United Kingdom , London

Age: 19

School: -

Job: újságíró

Hobby: idézetek gyűjtése

Favourite singer: Louis William Tomlinson

Favourite band: One Direction

Favourite quote: Ne csüggedj , ha elmegyek örülj ,     

hogy itt voltam! 

Amily szemszöge:

Reméltem , hogy Harry feltevése igaz , mert segíteni akartam Louisnak. Egyrészt mert ha párokról van szó , ők a példaképeim és nem tudnám elviselni , ha szakítanának.
- Le tudod keresni hol lakik? - kérdeztem Harryt , miután egy puszit nyomtam a homlokára.
- Nem probléma! Itt a rejtett adatok között!
Kiderült , hogy a csaj 3 utcára lakik tőlünk. Egy gyors tetszre felhívtuk Elt , és "különös" módon nem vette fel. Elmentünk Hannah házához és becsöngettünk.
- Amy?
- Dean! Hát te mit keresel itt?
- Elmondom , ha előbb megtudom te mit keresel itt!
- Hahhah Rosest! Itt van? - válaszolt és kérdezett helyettem Louis.
- Drágám! Keresnek! - kiabált a háta mögé Dean.
- Drágám? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Igen tudod rájöttem , hogy Taylor nem nekem való! Hannah viszont egy álom! 2 hónapja járunk! - áradozott Dean.
- Ki keres szívem? - kérdezte egy hang , közvetlen a srác háta mögül.
- Hannah?
- Louis! Hát te meg , hogy kerülsz ide?
- Eleanornak ma különös módon nyoma veszett , és ezt találtam az ágy mellett! - magyarázta Lou , majd átnyújtotta a cetlit.
- Sajnálom srácok , de csalódnotok kell! Azt a netes oldalt nem én használom , hanem a barátnőm a nevemben!
- Mi van? - kérdeztünk vissza egyszerre.
- Tudom , nagy hülyeség másnak kiadni magad a neten , de én is csak azóta nem használom amióta Deannel járok! A barátnőm meg nem tudott regisztrálni a korhatár miatt.
- Átírhatta volna a nevet és az adatokat!
- Ó nem! Az igazság az , hogy itt nem lehet megváltoztatni! De egyébként mit gondoltatok , hogy nálam van Eleanor?
- Hát amilyen idióta voltál kinéztük belőled! - mondta Louis.
- Azt ajánlom öcskös ne játssz az idegeimmel! - förmedt rá Dean.
- Nyugodj le haver nem is zavarunk tovább! Csak még annyit , hogy mi a csaj igazi neve! - kérdezte Harry , kihangsúlyozva az igazit.
- Miranda Grand! A város nyugati szárnyában lakik egy csinos kis lakásban!
- Kösz Hannah és csak , hogy tudd........- mondta Louis , de Dean ideges pillantásai miatt nem szólhatott többet.
Még megöleltem érzelmileg nem túl stabil rokonomat , majd a megadott címre hajtottunk.
Egy átlagos kinézetű , hosszú aranyhajú , kék szemű lány nyitott ajtót.
- Segíthetek valamiben? -kérdezte kedvesen.
- Mit mondd neked ez az idézet? - mutatta fel Louis a papír fecnit.
- Jézusom! Te vagy Louis Tomlinson!
- Nem! Én vagyok a dühös Louis Tomlinson , és , ha nem mondod meg hol a barátnőm , akkor olyat teszek , amit nem szeretnél! - fenyegetőzött Lou.
- Jól van , jól van! Elmondom hol van , de nem ingyen! - hárított Miranda.
- Mit kérsz?
- Te , én és a franciaágy! - mutogatott a csaj.
- Te még Hannahnál is betegebb vagy! - hátrált Lou.
- Mondjuk , hogy én ezt a kis beszélgetést felvettem és ha nem akarod , hogy a börtön zuhanyban tetkós pasik szeretgessenek hátulról , akkor elpampogod hol van Eleanor! - hajolt Harry a lány arcába , mire Miranda vette az adást.
Hamarosan négyen tartottunk hazafelé önfeledt boldogságban úszva.
- Hé gyerekek! Azért meg ne egyétek egymást! - szóltam hátra , mert a hátunk mögött kicsit hangosan folyt a nyálcsere.
- Maradj már Amy! Egész nap nem láttam!
- Harry! Te is így fogsz csókolgatni , ha egy napig nem látsz? - fordultam a volán felé.
- Minden bizonnyal!
- Akkor holnapra eltűnök! - mondtam , mire felnevettünk.
Az önfeledt hahotát Harry telójának csörgése szakította félbe. Az anyukája volt.
- Heló Anne , adom Harryt! - szóltam bele a telefonba , mivel Harold éppen vezetett.
Harry még boldogan üdvözölte édesanyját , de amikor letette , már nem volt ilyen happy.