22. fejezet A megtestesült sátán

Sziasztok manók! Tudom a rész megint későn érkezett és mondhatnék rá ezer kifogást , hogy mért nem rakom ki előbb , de nem mondok. Szóval bocsi , de most itt a kövi rész örüljeteeek! Jó olvasást!*-* Ja és köszönök minden komit!! Egyébként Drágám az előző blogomban kitaláltam egy olyan betegséget ami tök értelmetlen és nem is létezik;)) Szóval nem kell , hogy minden valósághű legyen Bogikááám!!! 

Amily szemszöge:

Nem titok , hogy miután megtudtam miket mondott róla Taylor az újságnak , eléggé bepipultam. Ha bár megígértem Harrynek nem keresem a bajt és békén hagyom Taylorkát , még is úgy gondoltam , fel kell világosítanom őkelmét a helyzetről. A lakására rohantam , és kiosztottam. Sajnos volt olyan hülye , hogy leereszkedjen a szintemre , és akárhányszor beszóltam neki , ő visszaoltott. A lift előtt állva , egyszer csak nyílt az ajtó , és Harry lépett ki a liftből. Mikor belenéztem gyönyörű szemeibe , nem azt a nyugalmat és csillogást láttam benne , hanem valami gyűlölet szította kis szikrát. Ebből gondoltam , hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ó Harry végre itt vagy! Légy oly kedves és akaszd le rólam ezt a kis piócát nekem dolgom van! - bökte oda Taylor. - Ja és egyébként kidobtam az unokabátyád! Kiderült , hogy egy unalmas balek. Látszik egy családból származtok! - mondta Tay , majd kis híján ráköpött a cipőmre.
Kínos hallgatás közepette Taylor beszállt a liftbe. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem , amikor a lift ajtaja becsukódott mögötte. Viszont amikor felocsúdtam , rá kellett jönnöm , hogy nem Taylor volt a legrosszabb ami rám várt.
- Mondd csak Amily! Te nálad egyébként otthon vannak ilyenkor? - fordult felém Harry.
Mérges hangja mélyen a tudatomba hatolt és nem tudtam tőle szabadulni. Láttam , hogy Harry választ vár , de mivel nem kapott folytatta:
- Mért kell neked mindig , mindig mást csinálni mint amit kellene? Ennyire jó volt a börtönben? Csak mert látom még szinte ki se jöttél , már kísérted a sorsot! Az én szavam ennyit nem ér meg neked? Világosan megmondtam , hogy hagyd a fenébe , de te nem gondolkozol csak mész az ösztöneid után! Gondolod , hogy ha ezt ti ketten tovább folytatjátok te kerültél volna ki győztesen?
- Nem! - válaszoltam halk , elfojtott hangon , miközben egy könnycsepp gördült ki a szememből.
- Meg sem fordult a fejedben , hogy ha most botrányt csinálsz még nagyobb zűrben leszel?
- Nem! - jelentettem ki , még halkabban , majd másra tértem. - De nem hagyhattam , hogy így lealázzon és én ilyen helyzetekben nem gondolkodok!
- Látod pont ez a baj veled!
- Mi?
- Mért van az , hogy ahányszor megbeszélünk valamit , te mindig variálsz rajta. Mindig bajba kerülsz és engem is mindig magaddal rántasz!
- Azt hiszed nekem egy leányálom ez a kapcsolat? Nem könnyű egy olyan srácnak a barátnője lenni , akit több millió lány istenít? Akinek a sajtó minden egyes rohadt lépését figyeli?
- Ezzel szembesítettelek , amikor elkezdtünk járni!
- Engem már kezdetektől fogva úgy ismertél , mint flegma , eszetlen , barmot , aki nem törődik a szabályokkal és leszarja mások véleményét.
- Hát igen! Ennek ellenére okozol még meglepetést! Ezek szerint semmi értelme sincs az egésznek?
- Fogalmam sincs Harry! Már nem tudom! - mondtam , majd könnyes szemmel a földre rogytam.
Harry csak legyintett és rám hagyta a dolgot. Felhívta a liftet , és magamra hagyott. Kb 20 perc múlva összeszedtem magam , és kiléptem az utcára. Gondoltam meglátogatom az öcsémet. Átsétáltam a kórházba , ahol jó hírek fogadtak Matt állapotát illetően. A kis öcsém már tudott mászkálni valamennyit és úgy tűnt , nem lesz maradandó nyoma a balesetnek.
- Amy hol van Harry? - kérdezte Matt.
- Nem tudom kicsikém , de ezzel te most ne foglalkozz! - simítottam végig a kis pofiján.
- Már nem is szereted?
- Dehogynem! Végtelenül szeretem , és szeretni is fogom örökre! De tudod két embernek néha jó , ha kicsit távol vannak egymástól! Nem jó ha mindig együtt vagyunk! - magyaráztam.
- Én sose veszekszem Curlyvel! Annak mi értelme van?
- Hát igen! De tudod a nagyobbaknak sokkal több oka van rá , hogy veszekedjenek.

Harry szemszöge:

Elég pipa voltam Amilyre , hisz nagyon jól tudja , hogy az ilyen dolgokkal tudja felcseszni az agyam és még is elkövette , amit megtiltottam neki. Szétrobban az agyam néha tőle. Sosem értettem a nők gondolkodását , de Amyét még úgy se. Ja bocsánat. Amily drága nem is gondolkodik soha , csak megy a feje után. És el kell ismernem , hogy én is túlreagáltam a dolgot. Nem kellett volna így nekiesnem az egyetlen embernek , akit szeretek. Hazafele belerúgtam pár szemetes kukába , és jól kitomboltam magam. Mikor beléptem a házba , a többiek lerohantak.
- Hol hagytad Amyt? - kérdezte Lily.
- Nem tudom hol van! Taylornál hagytam , de szerintem most már nincs ott.
- Mi az , hogy magára hagytad a barátnődet az ellensége ajtaja előtt? Amily ilyenkor olyan mint egy emós! - rázott meg Lily. - Jól érzed magad ember?
- Totál jól érzem magam és sajnálom! Veszekedtünk és mind a ketten úgy gondoltuk , hogy most nem lenne jó együtt lenni! - mentegetőztem.
- Attól még nem kellett volna otthagynod! - ordított Lily , majd elviharzott.
- Haver! Mi történt? - érdeklődött Louis.
- Nem tudom! Mikor odaértem Taylorral nagyban veszekedtek! Elég érthetően megmondtam neki , hogy nem fog neki jobb lenni , ha beolvas neki , de ő még is meglépett. Bepipultam! - magyaráztam Lounak , a fejemet fogva.
- Szerintem túlreagáltad a helyzetet! Taylor pontosan azt akarta , hogy összevesszetek és sikerült is neki! - világosított fel Loui.
- Remélem Lily megtalálja Amyt! - mondtam , majd egy könnycseppet töröltem le a szememről.
Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót mint valami hisztis kisgyerek. Nagyon szégyelltem magam a történtek miatt. Úgy gondoltam ez nem maradhat ennyiben. Amilynek teljes mértékben igaza volt. Meg kell mondani Taylornak , hogy ezt így nem folytathatja tovább. Felvettem egy inget meg egy öltönyt , és elindultam Taylorhoz. Sokat kellett autóznom , mivel Tay egy 200 km-re lévő városban bulizott. Amikor odaértem , már javában tartott a party. Megkerestem Taylort. Nem volt nehéz , mert mindig a középpontban tartózkodik és ez most sem volt másképp.
- Na mi van Harry megszökött a csajod? - kérdezte Taylor gúnyosan.
- Lehet jobb lett volna , ha ott a helyszínen képen töröllek! - válaszoltam meglepő nyugalommal.
- Mit tettem ellened?
- Kavarod a kakit kis szívem! De egyet elárulok! Ezúttal a fagyi vissza fog nyalni!
- Ó Harry , Harry , Harry! - csapta össze a kezeit a sátán. - Még mindig nem tudod elviselni , hogy elveszítettél! Pedig mikor kidobtalak a tudomásodra adtam , hogy már nem akarok tőled semmit!
- Először is én ejtettelek! És szeretném ha kilépnél az életünkből! - jelentettem ki , mire a tömeg elhallgatott.
De annyira elhallgatott , hogy egyetlen embernek nem jutott eszébe , hogy lebegőt vegyen.
- Nem tudod megakadályozni! - súgta Taylor , egészen közel hajolva hozzám.
Eltoltam magamtól és hazaindultam. Lily otthon puforgott és egy hajszál választotta el attól , hogy fel ne pofozzon. Gondoltam jobb lesz , ha most kicsit egyedül leszek , ezért kocsikáztam egyet. Útközben eleredt az eső. Ilyenkor este felé az utcákon már alig akad egy két ember , főleg esőben. Egyszer csak észre vettem valami furát az út túloldalán. Egy szőke lány sétálgatott céltalanul. Nem tudtam megállapítani ki az , mert csukja volt a fején. Úgy látszott nem érdekli semmi. Leparkoltam és utána mentem.
- Talán segíthetek valamit? - kérdeztem.
- Nincs szükségem senkire! - válaszolta egy ismerős hang.
- Tényleg? Azt tudtad , hogy Taylort most ott eszi a méreg 200 km-rel arrébb?
- Harry? - fordult felém a titokzatos lány , vagyis Amy.
Nem válaszoltam , csak megcsókoltam. Úgy sem volt még alkalmam esőben csókolózni , de ez volt eddig a legjobb.