Heló emberkék! Meghoztam a 19. fejezetet , és még nem is késtem olyan sokat :). Remélem tetszeni fog , de nem csak jó komikat fogadok , bárki elmondhatja a véleményét :DD! Jó olvasást mindenkinek! *-*
Zayn szemszöge:
A little mix két nappal a megérkezésünk után fejezte be európai turnéját , aminek nagyon örültem. Perrie megérkezése után nem akartam mással lenni , csak vele. Nem érdekeltek a srácok és senki más , ezért kikapcsoltam a mobilom , és a vezetékes telefont is inaktívvá tettem.
- Mi szükség van erre édesem? - kérdezte Perrie , amikor az ajtót is bezártam.
- Teszek róla , hogy a hétvégét csak kettesben töltsük. Hívhat Paul , Louis vagy anyukám , most ebben a két napban nem számít más csak te! - túrtam bele a barátnőm lila hajába.
- Ó hiányoztál! - ölelt át Perrie , majd leültünk a kanapéra , és bekapcsoltuk a Tv-t. Ekkor csengettek.
- A csengőt is kiköthetted volna! - nevetett fel Perrie.
- A fenébe ki lehet az? - kérdeztem , majd ajtót nyitottam.
- Cső Lou! Mi a gond? - kérdeztem a bejárat előtt álló Louist.
- Mi van ember nekem ide szabad bejárásom van! Egyébként nem tudjátok mi van Harryékkel? Már két napja nem is láttuk őket! Remélem nem történt semmi baj.
- Á biztos ők is begubóztak , és huncutkodnak! - vontam vállat , melyre Lou is rábólintott.
Louis távozása után épp bezárni készültem a bejárati ajtót , amikor megjelent Taylor. Láttam Louison , hogy érdekli miért jött , ezért mindkettőjüket betessékeltem a házba.
- Szóval Zayn! - köszörülte meg a torkát Tay. - Mivel én lakom a legközelebb Harryékhez , ezért engem kért meg , hogy átadjak egy üzenetet. Niallékkel együtt Európába repültek , hogy kipihenjék a turné fáradalmait. Szeretnék ha a következő pár hétben nem keresnétek őket.
- Ez fura! Mért nem hívtak fel , ha ezt közölni akarták velünk? - méltatlankodott Lou.
- Én nem tudom! Csak azt tudom , hogy ennyit kértek! Tegyetek eleget ennek! - veregette meg Taylor a vállamat , majd peckesen távozott.
Összenéztünk Louissal , majd vállat vonva kikísértem , hogy végre békében tölthessem a megérdemelt pihenést.
Eközben a börtönben:
Harry szemszöge:
- Kész vége itt fogunk megrohadni ebben a koszos , büdös börtön cellában. Nem szép halál pont nekem! - ütögette fejét a falba Amy.
- Ne már srácok! Louisék biztos értünk jönnek! Csak percek vagy órák öööm esetleg napok kérdése! - próbált minket lenyugtatni Lily.
- Hiába Lily! NEM TUDNAK RÓLUNK! - mondtam , miközben hanyatt feküdtem a padlón , és alkarommal eltakartam a szemem , hogy a neon ne süsse ki.
- De hát nem lehet őket elérni valahogy? - kérdezte Niall.
- Hé! Telefonálni szeretnénk! - szólt ki Lily , az őrnek!
- Háháhá! Én is sok mindent szeretnék , de mégsem úgy van ahogy én akarom.
- Kérem! Csak egyetlen hívást! - könyörgött Niall , térden állva.
- Na jó! Az egyik nyámnyila barom közületek kijöhet a telefonhoz! De csak egyetlen egy hívás , és nem több! - ismertette a feltételeket az őr , amíg kinyitotta a cella ajtaját.
Én mentem a telefonhoz , mert egyedül én tudtam egyetlen egy számot fejből , és az Zayn mobilja volt. Üzenet rögzítőre volt állítva.
- Szia Zayn Harry vagyok! Amint meghallgattad az üzenetet , azonnal gyertek értünk a londoni rendőr főkapitányságra , mert félreértés történt , és lecsuktak minket! Siessetek kérlek! - mondtam és letettem.
Az őr visszakísért a cellába , és vártuk a semmit. Ekkor eszembe jutottak Taylor szavai. Mi van , ha például ide küldi a paparazzikat , csak , hogy keresztbe tegyen nekem. Képes lenne rá.
- Tényleg nem jutunk ki innen ugye? - kérdezte Lily.
- Basszus! Mért nem az ügyvédet hívtuk! - kapta fel a fejét Niall.
- Hát igen! Mért nem az ügyvédet hívtuk? - fordult felém Amy , nyomatékosítva az előző mondatot.
Nagyon ijesztő volt , mert nagyra nyitotta szemeit , kitágította az orrlyukait , és torzonborz haját , majdnem a szemembe csapta.
- Jó bocsánat nem gondolkodtam előre! Egyébként neki sem tudom a számát! - hárítottam , rám akaszkodott barátnőmet.
- Gyerekek ne veszekedjetek! - kiáltotta Lily , aki egyébként sem híve az erőszaknak.
Amy is odafeküdt mellém , és a fejét fogta.
Nagyon ijesztő volt , mert nagyra nyitotta szemeit , kitágította az orrlyukait , és torzonborz haját , majdnem a szemembe csapta.
- Jó bocsánat nem gondolkodtam előre! Egyébként neki sem tudom a számát! - hárítottam , rám akaszkodott barátnőmet.
- Gyerekek ne veszekedjetek! - kiáltotta Lily , aki egyébként sem híve az erőszaknak.
Amy is odafeküdt mellém , és a fejét fogta.
Amily szemszöge:
Nem tudtam felfogni , ami velem történt. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna , hogy az öcsém becsülete miatt fogok sittre kerülni , a barátommal , a legjobb barátnőmmel , és az ő barátjával. De legalább itt volt nekem Harry. Csak feküdtem mellette a koszos padlón , és bámultam a plafont. Most éreztem igazán , mennyire szeretem. A szeretet akkor nyilvánul meg igazán , ha az a bizonyos követ téged a börtönbe is.
- Ebéd idő! - szólított minket , egy idős komor bácsi , mély hangon.
- Kaja végre kaja! - sóhajtott fel Niall , majd a cellaajtóhoz rohant , hogy átvegye az ételt.
- No lám csak nem az a híres banda? - csodálkozott ránk a bácsika , amikor feltette a szemüvegét.
- Legalább is egy része! - tette hozzá Harry , még mindig a földön feküdve.
- Hogyan süllyedtetek idáig? - kérdezte az ételhordó , de ekkor az őr közbevágott.
- Hé Albert! A rabokkal nincs beszélgetés! És egyébként azt kapták , amit megérdemeltek!
- Megmondtuk , hogy egy kislánytól szedtük a cuccot , és azért vettük el tőle , hogy ne legyen nála! - erősködött Lily.
- Persze , egy kislánytól! És ő honnan szedte?
- A hetedikes kis srácoktól!
- Jó vicc! Kisgyerekeket akartok bemocskolni ezzel? Nem szép dolog , de ha rokonszenvesek lesztek a bírónak , megússzátok 1-2 évvel.
- Mi az , hogy 1-2 év? Nem csináltunk semmit! Nem szívtunk belőle , nem adtuk el , és nem tartottuk meg , hanem leadtuk a rendőrségen!
- Amivel elősegítettétek a börtönbe kerüléseteket! Ebben a mocskos világban nincs helye az igazságnak! Az ártatlanokat ítélik el , és a hazugok jutnak pénzhez , és hatalomhoz! - vágott közbe az öreg.
- Hallgass Albert! A többi rab is éhes! - förmedt az őr a bácsira , majd kegyetlenül arrébb lökte.
- Hé ember! Nem látja , hogy menni is alig tud? - pattantam fel Harry mellől.
- Nem érdekel! Jól mondta az öreg! Itt a gyengéknek nincs helye , és az igazság is mellékes! - vont vállat az őr , következett a váltás.
Visszafele jövet Albert oda súgta nekünk.:
- Ti jó gyerekek vagytok , ezért segítek nektek kijutni! Csak mondjátok mit kell tennem!
- Menj el erre a címre , és szólj a barátunknak , hogy itt ragadtunk! - mondtam , majd átnyújtottam egy cetlit , melyre Louisék címe volt felírva.
A bácsi megígérte , hogy szól és így végre kijuthatunk. Megörültünk , hogy végre kihoznak minket. Könnyű szívvel feküdtem vissza a földre. Sajnos nem voltam elég elővigyázatos , ezért megcsúsztam , és lehorzsoltam a fél karom.
- Amy jól vagy? - segített fel Harry.
Ekkor vette észre , hogy vérzik a kezem , és hősieset lekapta magáról a pólóját , hogy bekösse a karom.
- Köszi Harry! - hálálkodtam , miután bekötötte a sebet.
- Neked bármit kicsim! De legközelebb jobban vigyázz.
- Hé fiúk nézzétek! Az új gyerek sztriptizel! - szólt valaki a mellettünk lévő cellából.
- Hé Jack emlékszel mit szoktunk csinálni az ilyen búza gyíkokkal? - hallatszott egy másik hang , az az melletti cellából.
Ekkor egy mély dörmögős és komor hangot hallottunk. Így szólt:
- Csak az után pofázzatok , ha ismeritek a srácot! - mondta a hang , majd az is előlépett , akihez tartozott.
Egy fekete férfi volt. Saccra 230 centi , és legalább 150 kiló. Kopasz és két karján színesebbnél színesebb tetoválások díszelegtek. Szeme szürke , erősen csillogó. Ajkai teltek , de nem túl nagyok. Kigyúrt felsőtestén
fehér izomtrikó feszítette. Nadrágja mint minden börtöntölteléknek , virító narancs sárga volt.
- De Főnök! Én csak arra gondoltam , ha már úgy is itt fogunk rohadni egy életen keresztül , gondoltam játszadozhatnánk egy kicsit! - húzódott hátrébb a tag , aki az előbb gúnyos szavakat intézett Harry felé.
- Hé parasztok! Lehet kimenni a levegőre! De aztán csak óvatosan a kölyökkel! Nehogy az első napján a kórházi ágyon végezze! - figyelmeztetett az újonnan érkezett őr , majd kinyitotta a cellák ajtaját.
Kimentünk egy hatalmas szögesdróttal bekerített pályára. Ekkor jött oda hozzánk a mély hangú , 2 méteres csávó.
- Jobb lesz ha vigyázol magadra kölyök! Ezek a vérebek nem elégszenek meg a börtön kajával! Bud vagyok! Bud Swat! De itt bent csak Főnöknek hívnak! - nyújtotta Bud hatalmas tenyerét Hazza felé.
- Harry! Harry Styles! - fogott vele kezet Harry. - És köszönöm , hogy a pártomat fogtad ömm Főnök! - válaszolt a barátom határozottan.
- Ne köszönd! Ezek a fiúk csak akkor harapnak , ha rábólintottam. De ha életben akartok maradni itt , meg kell tanulnotok elviselni a fájdalmat. Engem többször is összevertek , és szétvágták a kezem! - mondta Bud , majd egy hatalmas heget mutatott , erőtől duzzadó karján.
- Mért lett Swat a neved? - kérdezte Lily , furcsán közvetlenül.
- Az első mondat amire emlékszem a gyerekkoromból az az , hogy apám az anyámmal üvölt. Azt ordította: " Egyszer úgy is agyonütlek!". Azóta nem láttam a fatert , de valahogy jobb is. - magyarázta Főnök.
- Hány éve ülsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Holnap lesz 10 éve. Még feleennyi és szabadulok! Hát ti , hogy sodródtatok el idáig? - kérdezte , majd mivel látta , hogy hosszú lesz a mondandónk , leült egy padra.
Elmeséltük neki az egész sztorit , mire Bud csak ennyit mondott:
- Hát öregem ez nagyon gagyi! - ordította nevetés közben. - Arra nem gondoltatok , hogy ha megtartjátok a füvet akkor most nem lennétek itt?
- Erényem a becsületesség! Lehet , hogy elítéltek , de legalább a lelkiismeretem tiszta! - mondta Hazza.
- Még sokáig beszélgettünk mindenféle dolgokról , amikor valami megszakította a beszélgetést.
Két új srácot hoztak , akik egy két évvel lehettek fiatalabbak nálam. Valami furcsa érzés fogott el , és úgy éreztem jogosan vannak itt.
- Látjátok srácok! Ez a két gyerek akiről beszéltem! Néha nézhetünk tv-t és a hírekben láttam , hogy a napokban egy kisbusz elé löktek egy gyereket! A főparancsnok tegnap mondta , hogy elfogták a két ipsét. - biccentett Bud , fejével a fiúk felé.
- Az nem lehet! - szóltam , majd a két fiúhoz rohantam.
Lerántottam a földre , és elkezdtem pofozgatni. Közben ezek a mondatok hagyták el a számat:
- Meg kapod te féreg! Te drogos paraszt! Kilökni egy védtelen gyereket az útra csak mert elhagyta az árut? Meg is ölhetted volna , de így is rendesen elintézted! Lehet , hogy a kisöcsém örökre béna marad a te csótány képed miatt!
Mikor végeztem az egyik sráccal , rávetettem magam a másikra , aki tátott szájjal nézte , mi történik. Beletérdeltem a férfiasságába , és orrba vágtam. Ekkor egy őr leszaggatott a gyerekről , és visszakísért a többiekhez. Harry , Lily és Niall alig bírták ki röhögés nélkül , Bud viszont tátott szájjal bámult a két srácra , utána meg persze rám.
- Hát ezt ki tanította neked? - kérdezte , miután meg tudott szólalni.
- Az élet! - válaszoltam , majd flegmán leültem Bud mellé.
- Hé Főnök? Játszhatunk a srácokkal? - kérdezte egy rab.
- Ezek után könnyű dolgotok lenne! Hagyjátok meg őket holnapra! - legyintett Bud.
A kis kaland után visszamentünk a cellánkba , ahol elgondolkoztam. Lehet , hogy még is volt értelme börtönbe kerülni , hogy elintézhessem azokat az embereket , akik mérhetetlen fájdalmat okoztak nekem , és a kis Mattnek. Bárhogy is történt , most már tudom , hogy semmi sem történik véletlenül. Rájöttem , hogy a börtön megtanított dolgokra. Elsősorban arra , hogy milyen jó életem van , hisz ezeknek a fiúknak éveket kellett , kell itt tölteniük. A másik amit megfigyeltem , hogy Harry tényleg , igazán szeret , és én is határtalanul. Kitart mellettem még akkor is , amikor elítélnek valami baromság miatt. Forever love Harry! <3
- Kaja végre kaja! - sóhajtott fel Niall , majd a cellaajtóhoz rohant , hogy átvegye az ételt.
- No lám csak nem az a híres banda? - csodálkozott ránk a bácsika , amikor feltette a szemüvegét.
- Legalább is egy része! - tette hozzá Harry , még mindig a földön feküdve.
- Hogyan süllyedtetek idáig? - kérdezte az ételhordó , de ekkor az őr közbevágott.
- Hé Albert! A rabokkal nincs beszélgetés! És egyébként azt kapták , amit megérdemeltek!
- Megmondtuk , hogy egy kislánytól szedtük a cuccot , és azért vettük el tőle , hogy ne legyen nála! - erősködött Lily.
- Persze , egy kislánytól! És ő honnan szedte?
- A hetedikes kis srácoktól!
- Jó vicc! Kisgyerekeket akartok bemocskolni ezzel? Nem szép dolog , de ha rokonszenvesek lesztek a bírónak , megússzátok 1-2 évvel.
- Mi az , hogy 1-2 év? Nem csináltunk semmit! Nem szívtunk belőle , nem adtuk el , és nem tartottuk meg , hanem leadtuk a rendőrségen!
- Amivel elősegítettétek a börtönbe kerüléseteket! Ebben a mocskos világban nincs helye az igazságnak! Az ártatlanokat ítélik el , és a hazugok jutnak pénzhez , és hatalomhoz! - vágott közbe az öreg.
- Hallgass Albert! A többi rab is éhes! - förmedt az őr a bácsira , majd kegyetlenül arrébb lökte.
- Hé ember! Nem látja , hogy menni is alig tud? - pattantam fel Harry mellől.
- Nem érdekel! Jól mondta az öreg! Itt a gyengéknek nincs helye , és az igazság is mellékes! - vont vállat az őr , következett a váltás.
Visszafele jövet Albert oda súgta nekünk.:
- Ti jó gyerekek vagytok , ezért segítek nektek kijutni! Csak mondjátok mit kell tennem!
- Menj el erre a címre , és szólj a barátunknak , hogy itt ragadtunk! - mondtam , majd átnyújtottam egy cetlit , melyre Louisék címe volt felírva.
A bácsi megígérte , hogy szól és így végre kijuthatunk. Megörültünk , hogy végre kihoznak minket. Könnyű szívvel feküdtem vissza a földre. Sajnos nem voltam elég elővigyázatos , ezért megcsúsztam , és lehorzsoltam a fél karom.
- Amy jól vagy? - segített fel Harry.
Ekkor vette észre , hogy vérzik a kezem , és hősieset lekapta magáról a pólóját , hogy bekösse a karom.
- Köszi Harry! - hálálkodtam , miután bekötötte a sebet.
- Neked bármit kicsim! De legközelebb jobban vigyázz.
- Hé fiúk nézzétek! Az új gyerek sztriptizel! - szólt valaki a mellettünk lévő cellából.
- Hé Jack emlékszel mit szoktunk csinálni az ilyen búza gyíkokkal? - hallatszott egy másik hang , az az melletti cellából.
Ekkor egy mély dörmögős és komor hangot hallottunk. Így szólt:
- Csak az után pofázzatok , ha ismeritek a srácot! - mondta a hang , majd az is előlépett , akihez tartozott.
Egy fekete férfi volt. Saccra 230 centi , és legalább 150 kiló. Kopasz és két karján színesebbnél színesebb tetoválások díszelegtek. Szeme szürke , erősen csillogó. Ajkai teltek , de nem túl nagyok. Kigyúrt felsőtestén
fehér izomtrikó feszítette. Nadrágja mint minden börtöntölteléknek , virító narancs sárga volt.
- De Főnök! Én csak arra gondoltam , ha már úgy is itt fogunk rohadni egy életen keresztül , gondoltam játszadozhatnánk egy kicsit! - húzódott hátrébb a tag , aki az előbb gúnyos szavakat intézett Harry felé.
- Hé parasztok! Lehet kimenni a levegőre! De aztán csak óvatosan a kölyökkel! Nehogy az első napján a kórházi ágyon végezze! - figyelmeztetett az újonnan érkezett őr , majd kinyitotta a cellák ajtaját.
Kimentünk egy hatalmas szögesdróttal bekerített pályára. Ekkor jött oda hozzánk a mély hangú , 2 méteres csávó.
- Jobb lesz ha vigyázol magadra kölyök! Ezek a vérebek nem elégszenek meg a börtön kajával! Bud vagyok! Bud Swat! De itt bent csak Főnöknek hívnak! - nyújtotta Bud hatalmas tenyerét Hazza felé.
- Harry! Harry Styles! - fogott vele kezet Harry. - És köszönöm , hogy a pártomat fogtad ömm Főnök! - válaszolt a barátom határozottan.
- Ne köszönd! Ezek a fiúk csak akkor harapnak , ha rábólintottam. De ha életben akartok maradni itt , meg kell tanulnotok elviselni a fájdalmat. Engem többször is összevertek , és szétvágták a kezem! - mondta Bud , majd egy hatalmas heget mutatott , erőtől duzzadó karján.
- Mért lett Swat a neved? - kérdezte Lily , furcsán közvetlenül.
- Az első mondat amire emlékszem a gyerekkoromból az az , hogy apám az anyámmal üvölt. Azt ordította: " Egyszer úgy is agyonütlek!". Azóta nem láttam a fatert , de valahogy jobb is. - magyarázta Főnök.
- Hány éve ülsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Holnap lesz 10 éve. Még feleennyi és szabadulok! Hát ti , hogy sodródtatok el idáig? - kérdezte , majd mivel látta , hogy hosszú lesz a mondandónk , leült egy padra.
Elmeséltük neki az egész sztorit , mire Bud csak ennyit mondott:
- Hát öregem ez nagyon gagyi! - ordította nevetés közben. - Arra nem gondoltatok , hogy ha megtartjátok a füvet akkor most nem lennétek itt?
- Erényem a becsületesség! Lehet , hogy elítéltek , de legalább a lelkiismeretem tiszta! - mondta Hazza.
- Még sokáig beszélgettünk mindenféle dolgokról , amikor valami megszakította a beszélgetést.
Két új srácot hoztak , akik egy két évvel lehettek fiatalabbak nálam. Valami furcsa érzés fogott el , és úgy éreztem jogosan vannak itt.
- Látjátok srácok! Ez a két gyerek akiről beszéltem! Néha nézhetünk tv-t és a hírekben láttam , hogy a napokban egy kisbusz elé löktek egy gyereket! A főparancsnok tegnap mondta , hogy elfogták a két ipsét. - biccentett Bud , fejével a fiúk felé.
- Az nem lehet! - szóltam , majd a két fiúhoz rohantam.
Lerántottam a földre , és elkezdtem pofozgatni. Közben ezek a mondatok hagyták el a számat:
- Meg kapod te féreg! Te drogos paraszt! Kilökni egy védtelen gyereket az útra csak mert elhagyta az árut? Meg is ölhetted volna , de így is rendesen elintézted! Lehet , hogy a kisöcsém örökre béna marad a te csótány képed miatt!
Mikor végeztem az egyik sráccal , rávetettem magam a másikra , aki tátott szájjal nézte , mi történik. Beletérdeltem a férfiasságába , és orrba vágtam. Ekkor egy őr leszaggatott a gyerekről , és visszakísért a többiekhez. Harry , Lily és Niall alig bírták ki röhögés nélkül , Bud viszont tátott szájjal bámult a két srácra , utána meg persze rám.
- Hát ezt ki tanította neked? - kérdezte , miután meg tudott szólalni.
- Az élet! - válaszoltam , majd flegmán leültem Bud mellé.
- Hé Főnök? Játszhatunk a srácokkal? - kérdezte egy rab.
- Ezek után könnyű dolgotok lenne! Hagyjátok meg őket holnapra! - legyintett Bud.
A kis kaland után visszamentünk a cellánkba , ahol elgondolkoztam. Lehet , hogy még is volt értelme börtönbe kerülni , hogy elintézhessem azokat az embereket , akik mérhetetlen fájdalmat okoztak nekem , és a kis Mattnek. Bárhogy is történt , most már tudom , hogy semmi sem történik véletlenül. Rájöttem , hogy a börtön megtanított dolgokra. Elsősorban arra , hogy milyen jó életem van , hisz ezeknek a fiúknak éveket kellett , kell itt tölteniük. A másik amit megfigyeltem , hogy Harry tényleg , igazán szeret , és én is határtalanul. Kitart mellettem még akkor is , amikor elítélnek valami baromság miatt. Forever love Harry! <3
Úristen! Nagyon jó rész lett!! Szakadok a röhögéstől amik velük történnek....tudom nem vicces de azért nekem mégis :)) Nagyon várom már a következő részt!! Siess!! xoxo:))
VálaszTörlés