13. fejezet:Út az Egyesült Államokba

Hali! Bocsi , hogy csak most teszek ki , de nem komiztatok:((. És amikor kedves barátnőm Dream girl megszánt , akkor már nem volt erőm kitenni :))). Minden esetre köszi a komit itt a kövi rész , jó olvasást! *-*

Lily szemszöge:

- Nem lehet igaz! Megyünk Amerikába! - kapkodtam levegő után , majd kissé elájultam. Niall csókja ébresztett fel. 

- Kicsim! Először még oda is kell érnünk! - nevetett , majd felhúzott a földről. 

- De Niall! Még sosem jártam ott! És mindig is el szerettem volna menni oda! - ráztam meg ifjú barátomat. 

- Nyugi Lily! Lesz elég időnk körbenézni amíg a fiúk éppen mást csinálnak! - karolt át Amy. - De most Matt menj lefeküdni! - parancsolt rá kisöccsére , majd felkísérte a vendég szobába. 

Mi is felmentünk Niallel , és egyenként letusoltunk. Egy szál törcsiben flangáltam , és pizsit kerestem , amikor   

Niall a hátam mögé lopózott , és befogta a szemem. 

- Na ki vagyok? - kérdezte.

- Niall! - kaptam el a kezeit , és megfordultam. 

A szekrényhez nyomott , és megcsókolt. Hosszú percekig tapadtunk egymáshoz , és közben repültem. Így még sosem csókolt meg. Lassan a melleimhez tévedt a keze , és ekkor elrántottam a fejem. 

- Niall még nem lehet! - állítottam le.

- Megértem! És sajnálom! - pirult el. 

- Semmi baj! Csak tudod.....! - és itt megakadtam. 

- Mi az gond van? - kérdezte , és leültetett az ágyra. 

- Hát , olyan ciki! Ugye nem fogsz kiröhögni? 

- Ugyan már! A barátod vagyok! Csak akkor röhögök ha valami vicces! - nyugtatott meg.

- Még szűz vagyok! - böktem ki , és behunyt szemmel vártam a reakciót. 

Láttam rajta , hogy alig bírja visszatartani a röhögést , és már tiszta vörös a feje. Erre kicsit elszontyolodtam. Ezt ő is észrevette , és közelebb húzódott hozzám. 

- Jaj kicsim! Szerintem ez egyáltalán nem ciki! Legalább tudom , hogy én leszek az első! - ölelt át. - De , hogy , hogy? Senki se kért meg rá , hogy tudod? 

- Hát volt pár jelentkező , csak tudod én úgy mond "jó kislány" voltam , vagyok. A szüleim állandóan mustráltak , és nekik fontos volt , hogy jól tanuljak. Az is , hogy ne csináljak olyan dolgokat , amiket nem akarnak. 

- Szóval neked kilencre haza kellett érned? 

- Pontosan!

- Világos! Tehát lehetőséged sem lett volna rá. 

- Egy csomó kapcsolatom azért ment tönkre , mert túl szigorú elvárásoknak kellett megfelelnie. 

- Maty! - hallottam Amy hangját , a szomszéd szobából. 

- Ne kelj fel! Elrendezik! - ültetett vissza Naill , majd újból megcsókolt. Ezúttal engedtem neki , és levettem a pólóját. Hamarosan a nyakamat kezdte csókolgatni , amit nagyon élveztem. Ez az éjszaka gyorsan elment. 

Másnap tök meztelenül ébredtem , ami szokatlan volt. Niall épp tusolt , és úgy gondoltam csatlakozom hozzá. Együtt letusoltunk. Olyan érzésem volt , mintha az esőben lennénk. A frissítő zuhany után felöltöztünk , és lementünk a többiekhez. 

- Hol van Amy? - kérdeztem.

- Elvittte Mattat a szüleihez! Pakoljatok 11-kor indul a gép! - sürgetett minket Boo Bear. 

Felkaptam egy tál kaját Niallnek , majd a szobánk felé vettem az irányt. Bepakoltunk a furgonba , és indultunk Amilyék házához. 

Harry szemszöge:

Aggódtam Amyért , mert köztudott , hogy nincs valami jóban a szüleivel. Idegesen jött ki a házból ,  ajtócsapkodások sorozata követte lépteit. Észrevett minket , és behuppant a kocsiba. Elmesélte , hogy az anyja nem nagyon volt oda az Amerikába utazásért. Azt is elregélte , hogy mit mondott az anyja rólam és a srácokról. Fájt , de mindenki a saját szemszögéből nézi a dolgokat , és Amily anyja még csak nem is ismer.  Bár ha nem tudja milyen vagyok , mért mond olyat amilyen nem vagyok? Ezen elgondolkozva megérkeztünk a reptérre. Kipakoltuk a cuccokat , és lecsekkoltunk. Felszálltunk a gépre. Távol ültünk a többiektől , ezért kicsit egyedül tudtam lenni Amyvel. Még gondolkozni sem volt időm , mert hamar elnyomott az álom. Amily ébresztett azzal , hogy a hajammal babrált.
- Ennyire tetszik a hajam?
- Hát látod! Egyébként leszálltunk! Most L.A-ben vagyunk! - ölelt át , és éreztem rajta , hogy reszket.
A Los Angeles-i reptéren találkoztunk Paullal , és a kislányával Baby Luxal , a keresztlányommal.
- Srácok! És lányok? - mutatott a barátnőinkre Paul.
- Azt mondtad belefér , hogy hozzuk őket! - húztam össze magam , mire ő csak bólintott. Mindenkit fekete cuccba öltöztettek , csukjában , és napszemüvegben vonultunk végig az úton. Az emberek nem is mertek fel , de kissé furcsán néztek ránk. Végür taxiba ültünk , és elfurikáztattuk magunkat a szállodáig.