26.fejezet Depis Harry

Hali mindenki! Tudom megint későn a rész , de mit tehetnék? Ezer más dolgom van bocsi még egyszer.  Engesztelésül kérhettek *KE* sztorit vagy novellát komiba. Ha nem akartok komizni , akkor írjatok üzit fb-n Gréta Rosta vagyok fészen. Itt a kövi rész jó olvasást mindenkinek! 

Amily szemszöge:

- Mi a baj Harry? - kérdeztem miután lecsapta a telefont.
- Anyám! Vagyis , hogy tegnap szívrohama volt! - bökte ki , majd elsírta magát.
- Hogy mi van? - kérdezett vissza Louis , de valószínű nem azért mert nem hallotta.
- A te anyád túléli még Chuck Norrist is mi a fene történt? - kérdezte El.
- Hát úgy látszik a kaszás bepróbálkozott és majdnem sikerült elvinnie anyát!
- Ne aggódj Harry! Egy szívroham még nem a világ vége! A lényeg , hogy életben van és most már jól érzi magát!
- Nem egészen! - nyökögte Harry , a szemét törölgetve.
- Ezt még is , hogy érted?
- Az orvos azt mondta neki , hogy nagyon gyenge a szervezete és még egy szívrohamot nem fog túlélni! - mondta két orrfújás között.
- Nem lehet!
- De igen lehet! Az is lehet , hogy most beszéltem vele utoljára! - förmedt rám Harry , majd leparkolt és becsapta az ajtót.
- Nagyon ki van szegényem! Szerintem jobb lesz , ha egyedül hagyjuk!
- Hogy teljesen magába forduljon? Nem! Szüksége van rám! - jelentettem ki , majd én is magam mögött hagytam Louisékat.
Pár perccel később már én is Harry szobájában voltam.
- Kicsim! Senki sem élhet örökké! És anyukád még életben van!
- Te nem tudod milyen az anyám! Ő az az ember , aki meghalna értem , ha muszáj lenne! Ő az akire még akkor is számíthattam , amikor te nem voltál velem! Ő az egyetlen ember az életemben akire soha , semmilyen körülmények között nem tudnék haragudni! Nekem az anyám az életem és , ha meghal , akkor eltűnik az életem egy rendhagyó része! - magyarázta Harold , könnyes szemmel.
- Harry! Az anyukád nem fog meghalni! És ha be is következne a legrosszabb , akkor is el kéne gondolkodnod azon , hogy miért! Valószínűleg Isten magához hívja az anyukádat , mert szüksége lesz egy olyan kedves , önzetlen lélekre mint ő! - próbáltam nyugtatni Harryt , de ő erre csak hagosabban kezdett el zokogni.
Azt mondta jobb lenne , ha egyedül hagynám és mivel nem akartam ilyen állapotában vitázni vele , eleget tettem követeléseinek.

Harry szemszöge:

Nagyon bántott a dolog ami az anyámmal történt. Főleg az idegesített , hogy nem tudom meglátogatni , mert az ország másik felén van , és a rajongók miatt nem tudnék gépre szállni. Amily próbált megnyugtatni , de a szavai nem olyan hatást váltottak ki belőlem , amilyet ő szeretett volna. Nem akartam elkeseríteni , de egyedül akartam lenni.
- Amily! Azt hiszem jobb lesz , hogyha elgondolkozok egy kicsit! Tudom te csak jót akarsz , de nem segítesz a helyzetemen így szerintem ne törd magad! - mondtam , miközben megfogtam a kezét.
- Ó értem akkor lent leszek , ha kellenék! - mutatott az ajtó felé , majd hatalmas sóhajtozás közepette kirohant.
Nem vagyok egy Istenhívő típus , ezért úgy gondoltam imádkozással nem sokra mennék. A kezembe vettem anyám egyik régi fotóját , amit én készítettem róla 12 évesen. Elképzelni nem tudtam , hogy ez mért pont a világ legjobb , legkedvesebb , legodaadóbb , legönzetlenebb , leggondoskodóbb , legbölcsebb , legmegnyugtatóbb , legmegértőbb  és nem utolsó sorban legjófejebb anyjával történik. Gondolat menetemet az ajtó nyikorgás szakította félbe. ( Igen meg kéne olajoznom a zsanérokat)
- Helo Harry! - köszöntött Louis. - Hogy vagy haver? Látom nagyon magad alatt vagy!
- A béka feneke alatt vagyok Lou! Még nem voltam eddigi életem során ilyen szomorú! - javítottam ki Louist , majd kifújtam az orromat. Ismét.
- Szerencséd , hogy itt vagyunk neked mi! A banda , a barátaid , "életed szerelme" csak mert eddig ez a leghosszabb kapcsolatod , mind itt vagyunk neked , hogy támogassunk. - mondta , majd az ajtó felé mutatott.
Ott állt Amy , Lily , Perri , El , Danielle , Niall , Zayn , Liam , Paul , Lux , Ed és Gemma.
- Gem! - kiáltottam fel , majd szorosan megöleltem.
- O Harry! Olyan rég nem láttalak és azért jöttem ide , hogy megtudjam mi van anyával!
- Anyunak szívrohama volt Gemma!
- Ó Istenem! - ordítottam , majd zokogva egymás nyakába borultunk.
- Köszi srácok , hogy itt vagytok nekem! - mondtam , miután elengedtem anővéremet. - Sokkal jobb érzés , hogy nem vagyok egyedül!

2 héttel később:

Louis szemszöge:

A srácokkal úgy gondoltuk , hogy Harry nem csak Amytől vár támogatást ezért Amilyvel megbeszéltem , hogy amíg Harry kiheveri ezt az egészet , addig odaköltözöm egy pár napra. Az volt az egyetlen feltétel , hogy ne én aludjak Harryvel , hanem Amy. A gond csak az volt , hogy Harry nem akart felépülni. Minden egyes nap , pontosan fél 6-kor kiült a kanapéra teljesen leamortizálódva  , és  megnézte az Anyja , lánya , unokáját. Azután a 101 kiskutyát. Aztán jött a feketeleves , az Ízlések és pofonok. Én pedig minden egyes nap lementem a kisboltba egy doboz négyízű jégkrémért és egy 100-as papírzsepiért. Ez ment 2teljes hétig , de azután kiakadtam.
- Amy! Szerinted meddig fogja ezt csinálni? - kérdeztem a szintén tanácstalannak látszó Amilyt.
- Nem tudom , de ez nem mehet így hónapokig! Már eltelt két hét! Azóta Anne él és virul , minden harmadik nap beszélnek!
- Legalább megfésülködhetne , vagy mondjuk lezuhanyozhatna!
- 3 nap után már kopik az emberről a kosz , de a megállapodásunkkor említettem , hogy én alszom mellette! Felbontom lehet a tiéd! - jelentette ki Amily.
- Beszélnünk kellene vele! - javasoltam , mire Amy is rábólintott.
- Harry! - fogtam meg a vállát , és beszélni kezdtem hozzá. - Nem depizhetsz örökké! Asszem két hét után már ideje lenne nem ezen rágódnod!
- Te ezt nem érted Louis! Az anyám bármelyik percben meghalhat! - nyavajgott Harry.
- Fú haver mossá' fogat , de legalább egy tiktak légyszi! - könyörögtem Hazzanak.
- Az én számat nem érintheti más csak fagyi! - ellenkezett depis Harry.
- Drágám , ha így folytatod kénytelen leszek különköltözni tőled! - adott ultimátumot Amy , de Harry nem tágított.
Éreztem , hogy ebből hatalmas botrány lesz.